Mi az a közösségi pszichiátria?

A közösségi pszichiátriai gondozás és rehabilitáció a ma érvényes betegjogokkal összhangban igyekszik elkerülni a kirekesztettség és izoláció (a „gettósítás”) minden formáját. Átfogó megvalósulása esetén a felhasználók számára a közösségben, lakóhelyükhöz közel biztosítja a lehető legtöbb pszichiátriai és rehabilitációs szolgáltatást és alapvető célja a közösségi integráció fenntartása illetve elérése.
A kliens és hozzátartozói számára „felhasználóbarát”, együttműködésüket ösztönző szolgáltatásokat kínál fel.
A gondozás és rehabilitáció során a lehető legnagyobb mértékben támaszkodik a közösségi erőforrásokra és a természetes segítőkre (pl. hozzátartozók), akiknek a rendszerszemléletű családgondozás elveinek megfelelően szintén támogatást nyújt a betegség okozta problémák és más stresszhelyzetek kezelésében.
A közösségi alapú ellátás hozzájárul az intézményes ellátás okozta hátrányok leküzdéséhez és a pszichiátriai rehabilitáció hatékonyságának fokozásához. Vizsgálatok igazolták, hogy a pszichiátriai gondozás és rehabilitáció akkor a leghatékonyabb, ha a páciens természetes életterében, hatékony terápiás stratégiák igénybevételével történik, és nem onnan kiszakítva.

A közösségi pszichiátria szolgáltatásai

  • Közösségi pszichiátriai gondozás

    Magába foglalja a hozzátartozók bevonásával végzett házi gondozást, házi ápolást, akár az intenzív ellátást jelentő házi hospitalizációt, a 24 órás elérhetőséget, a kliensek nyomon követését.

    A közösségi pszichiátriai gondozás elsősorban a krónikus pszichiátriai zavarokkal élő személyeket célozza meg, akik folyamatos gondozást igényelnek. Működése különbözik a szakrendeléstől: a közösségi pszichiátriai gondozó szorosan együttműködik a háziorvossal és más szolgáltatókkal, munkatársai mobilisak és a terápiás és rehabilitációs igények szerint kapcsolatba lépnek más segítőkkel (például a nappali klub, a drog-ambulancia, a családsegítő, a kórház munkatársaival) akikkel a teammunka elvei szerint együtt dolgoznak.

    A közösségi pszichiátriai gondozás céljai közé tartozik a tartós intézeti tartózkodás megelőzése (közösségi integráció fenntartása), az érintett gondozásában illetve rehabilitációjában az intézményes lehetőségekkel szemben a természetes segítők aktív közreműködését és az egyéni megoldásokat preferálja.

    A közösségi pszichiátriai gondozás ily módon a leghatékonyabb pszichoszociális rehabilitációt képes megvalósítani. A szemléleti és módszertani fejlődés mellett az ilyen gondozók kialakításához jelentősen emelni kell a szakdolgozók létszámát, hogy egyetlen nővér, szociális munkás ne gondozzon 50-nél több beteget. A közösségi gondozói munka oroszlánrészét a megfelelően képzett szakdolgozók végezhetik.

  • 24 órás mobilis krízisszolgálat és krízis-fektető

    A krízis-szolgálat a közösségi ellátás lényeges alkotórésze. Nem csak pszichiátriai, de a közösségben jelentkező bármely krízis esetén riasztható. Hozzájárul a krízisek súlyos következményeinek és azok medikalizálódásának megelőzésének és a szakszerű, területen végzett akut pszichiátriai ellátás és intézkedés elterjedéséhez. A krízis-fektetők adott területi igények és adottságok szerint alakíthatóak ki a nem súlyos pszichiátriai tünetekkel kísért krízisállapotok kezelésére.

  • Munkarehabilitációs szolgáltatások

    Szemben a védett foglalkoztatás hagyományos formáival, ezek elsősorban a munkaerőpiacon való versenyképes megjelenést, fennmaradást, a normál munkahelyeken való elhelyezkedést kívánják elősegíteni. Az ilyen programok elsősorban nem betegcsoportokban történő foglalkoztatást, hanem készségfejlesztő tréningeket, munkahelyek számára egyénekre szabott (védett) munkahely teremtését, kisvállalkozások elindítását, ösztönző projekteket, egyéni esetkezelést biztosítanak.

  • Akut és krónikus nappali kórházak

    Az akut nappali kórházak az akut kórházi kezelés felváltására illetve annak lerövidítésére szolgálnak. Utóbbiak a tartósan szakellátást igénylő (pl. időskori pszichiátriai zavarokkal, egyes súlyos pszichotikus állapotokkal, vagy személyiségzavarokkal küzdő) páciensekről hosszabb távon gondoskodnak.

    A krónikus nappali kórház nem jelent hatékony ellátást a krónikus pszichotikusok nagy részének,az itt folyó rehabilitáció hatékonysága alatta marad a közösségi rehabilitációnak.

  • Nappali klubok

    Krónikus pszichotikusok, szenvedélybetegek, időskori pszichiátriai zavarokban szenvedők számára más-más kialakítású szociális intézmények, amelyek nappali gondozást végeznek, elősegítik a betegek önszerveződését és önsegítő aktivitását, szabadidő-tevékenységét, készségfejlesztését, munka-rehabilitációját, önálló életvitelét. A rehabilitáció fontos terepei (ilyen szempontból hatékonyabbak a nappali kórházaknál).

    A pszichiátriai betegek klubjai nyitottak a közösség más tagjai számára is, például kávézót, kulturális rendezvényeket szerveznek, sporteszközeiket, helyiségeiket bérbe adják, ezáltal kerülik az institualizáció veszélyeit és fokozzák az intézmény és kliensei közösségi elfogadottságát és integrált voltát. A nappali klubok vezetésében általában felhasználók is helyt kapnak. (Ilyen intézmények kötelező kialakításáról rendelkezik a Szociális Törvény, néhány nappali klub pedig már működik az országban.)

  • Védett lakhatási lehetőségek

    Olyan kiscsoportos, családi vagy egyéni lakhatási formák, ahol átmenetileg vagy folyamatosan életviteli támogatásra szoruló kliensek a szükségleteiknek megfelelő szintű támogatáshoz juthatnak hozzá.

    Az ilyen otthonok szerencsés esetben nem fogadnak 10-15 személynél többet, és belesimulnak a környezetbe, például azzal, hogy családi házakban működnek. Hasonló otthonok létesítését már hazánkban is lehetővé teszi a Szociális Törvény.

  • Háziorvosi és szakorvosi konzultációs szolgálat

    Többféle formában, (például csoportpraxis, szervezett konzultációs lehetőség a gondozótól) is elképzelhető. A háziorvos és más szakorvos konzultációt, szupervíziót kérhet a pszichiátertől, illetve a kompetenciáját meghaladó esetekben az érintettet a pszichiáterhez irányítja. Ebben a rendszerben reálisan elvárható, hogy a háziorvos a pszichiátriai zavarok akár 80%-át is adekvátan kezelje, illetve hatékonyan és integráltan működjön közre a pszichiáter szakorvosok által kezelt kliensek gondozásában. E rendszerben akár a pszichiátriai házi ápolás is kivitelezhető.

Az adott közösségek speciális igényei szerint a fenti szolgáltatások természetesen másokkal is kiegészíthetőek.

A közösségi pszichiátria szolgáltatásai tehát abban döntően különböznek a jelenlegi ellátástól, hogy nem a kórházból a közösségbe való fokozatos átmenetet kívánják biztosítani (amelyben az adott, például átmeneti intézményben történő rehabilitáció nagy hangsúlyt kap), hanem a gondozás és rehabilitáció minden lehetséges formáját a közösségi keretek között, a közösség integrált tagjaként, az érintett otthonában vagy annak közelében kívánják biztosítani. A fentebb bemutatott elvek szerinti és szolgáltatások keretében folyó gondozás és rehabilitáció a hagyományosnál hatékonyabb, ezért az intézményközpontú ellátási formáknak is lehetőségeik szerint adaptálniuk kell a közösségi ellátás alkalmazható elemeit. Ilyen jelenleg is alkalmazható elemek például a gyors reintegráció elősegítése, a hozzátartozók és a gondozást végző szakemberek mielőbbi bevonása a kórházi felvételt követően, a személyes célok megjelenítése a terápiás, rehabilitációs tervben, a kompetencia és önálló felelősségvállalás erősítése szimmetrikus terápiás kapcsolatban, az életviteli készségek gyarapítása, a közösségi gondozási és rehabilitációs formák preferálása és az ellátás szereplőivel folytatott szoros integrált együttműködés.