A hanghalló személyek külső, reális hangforrás nélkül is hallanak hangokat, amelyek azonban teljesen valóságosnak tűnhetnek számukra, és sokszor ellenségesek, ijesztőek, utasításokat adnak. Ugyanakkor vannak pozitív, segítő, tanácsadó hangok is.

A hanghalló módszer /Hearing voices approach/ alapvetése az alábbiakban foglalható össze:

A hanghallás részét képezi az emberi lények sokszínűségének, nem hétköznapi, de jelentéssel bíró képességnek tekinthető.

Sokan vannak a hanghallók között olyanok, akiknek nincsenek olyan tüneteik, amelyek alapján pszichiátriai diagnózist kaphatnának.

A hanghallás gyakran kapcsolatba hozható az élettörténetben fellelhető problémákkal.

Ha a hanghallás betegséghez vezet, akkor a hanghalló személy megtanulhat olyan stratégiákat, melyek segítségével képes megküzdeni, együtt élni a hangjaival.

A megküzdés gyakran azzal fejeződik be, hogy a hanghalló személy sikeresen feldolgozza a hanghallás gyökerét képező múltbeli problémáit.

Ez a megközelítés kihívást jelent a biomedikális, elsősorban gyógyszeres megoldásokra koncentráló pszichiátria számára, és alternatív lehetőséget kínál mindazoknak, akik a felépülési elv alapján a lelki egészség területén tevékenykednek.

A hanghalló módszer kidolgozása a felhasználók ösztönzésére kezdődött meg 1984-ben. Marius Romme holland pszichiáter egyik páciense mindenképpen választ akart kapni arra, hogy miért mondja neki az általa hallott hang azt, amit mond, vajon mit akar a hang közölni vele. Ragaszkodott ahhoz, hogy a hang nem értelmetlen dolgokat mond, hanem  üzenetének köze van a valósághoz.

Romme és munkatársa ( később felesége), Sandra Escher, valamint követőik az azóta eltelt időben számos felhasználóval együtt választ találtak ezekre a kérdésekre, ami elvezetett jó néhány felhasználó felépüléséhez: az érintettek visszaszerezték a működőképességüket, az életük irányítását újból a saját kezükbe vették.

sandra-mariusweb

Marius és Sandra

2009-ben Romme és szerzőtársai megjelentették az Élet a hangokkal – 50 felépüléstörténet című kötetet, amely a hanghalló módszer bizonyíték-bázisát képezi.

Ron Coleman a hanghallásból való felépülés három fázisát különbözteti meg. Az első az úgynevezett ijesztő fázis /startling phase/. Ezt a szakaszt a hangoktól való félelem, a hangok elkeseredett visszautasítása jellemzi. A hanghalló a zaklató, utasítgató hangok uralma alá kerül, képtelen a hangjelenségeit értelmezni, és hiedelemvilágának megfelelő magyarázatokkal próbálkozik. A második, a szervezési szakaszban  /organising phase/ az érintett személy megfigyelés alá veszi a hangjelenségeit, elkezdi a hangokat az életproblémákra szimbolikusan utaló üzenetekként értelmezni, és a hanghalló módszer technikáinak segítségével megtanulja hangjait kezelni, az erőviszonyokat a maga javára fordítani. A harmadik, a stabilizációs szakaszban /stabilization phase/ a hanghalló visszaveszi életének irányítását, a hangok visszahúzódnak, és gyakran a korábban zaklató hangok tanácsadó, támogató hangokká válnak.   A hanghalló módszer egyik döntő mozzanata abban áll, hogy átsegítse a hanghallót az első szakaszból a másodikba.

A hangok üzenetének megfejtésére a kiindulópontot az úgynevezett Maastrichti kérdőív jelenti, amely 12 témakörre kérdezve feltárja a hangjelenség és a hanghalló személy élettörténete közötti összefüggéseket. A hanghalló személy tudatosíthatja, hogy életének mely mozzanatai, esetlegesen személyesen kik ingatták meg a világba vetett bizalmát, önbizalmát, önbecsülését, önismeretét és önmaga elfogadását, mi vezetett el oda, hogy képtelenné vált saját élete irányítására.

A Hanghalló módszer vezérmotívuma az, hogy a hangok a felépülés irányába hatnak annak ellenére, hogy üzenetük az esetek többségében bántó, becsmérlő, zaklató, parancsoló. Ezt az ellentmondást a hanggal folytatott párbeszéd oldhatja fel. A hang elutasításával szemben a hang megfigyelése, szimbolikus üzenetének kibontása, megértése hozzájárul ahhoz is, hogy a hanghalló személy tudatosítsa, melyek voltak azok a pontok az életében, ahol nem sikerült alkalmazkodnia az életkörülményeiben bekövetkezett változásokhoz, a külvilág kihívásaihoz, melyek voltak azok a pontok, ahol hibásan mérte fel saját lehetőségeit és képességeit, és az ebből adódó stressz elviselése meghaladta az erejét, tehát a felépülés során milyen változtatásokra van szükség, saját magának  miben kell változtatni ahhoz, hogy a jövőben ezek a buktatók elkerülhetők legyenek. Ez nyitja meg az utat ahhoz, hogy a hanghalló személy mind tudati szinten, mind pedig az álmai megvalósításának útján visszaszerezze önbizalmát, önbecsülését, javítsa önismeretét és előbbre lépjen az önelfogadásban. Mindez elvezet oda, hogy a hang visszahúzódik, miután már nincs szükség rá, hiszen küldetését teljesítette.

A hanghalló módszer alkalmazható mind a hagyományos, mind a közösségi ellátás keretei között, egyénileg és csoportos formában is.  A hanghalló módszer ugyanakkor kihívást jelent a hagyományos pszichiátria számára, amely egyrészt elzárkózik a hangjelenségek tanulmányozása elől, másrészt csak igen korlátozottan bízik a felépülés lehetőségében. Felépülés elvű módszerként a hanghalló módszer épít a felhasználók személyes erőforrásaira. A hagyományos és a közösségi pszichiátriai ellátást tekintve a közösségi ellátás a felépülést elősegítő szolgáltatások szélesebb választékát kínálja. Ezért a hanghalló módszer térnyerése Magyarországon elsősorban a közösségi ellátás kiterjesztésétől, az 1993-ban a közösségi ellátásra vonatkozó törvény végrehajtásától várható.

A hanghalló módszer nem kívánja a felépülés minden dimenzióját és az azzal járó felelősséget magára vállalni. Mivel a hanghalló módszer egyik alapfeltételezése abban áll, hogy a hanghallás megjelenése általában traumatikus élethelyzetek sorozatához köthető, mely a személyiséget sérülékennyé teszi, önbizalmát, önbecsülését, önértékelését aláássa, a hanghalló módszer technikái csak a traumák feldolgozásával, az élethelyzetek megváltozásával, a személyiség megerősödésével kölcsönhatásban hozhatnak tartós eredményt. Ugyanakkor az elsajátított és alkalmazott technikákon lemérhető, hogy hol tart a hanghalló személy a hanghalló módszer alkalmazásában.

A hanghalló módszer elsajátításának az alábbi lépései különíthetők el:

1. Döntés a felépülésről

2. Bizalom a felépülésben és a hanghalló módszerben

3. A hanghallás különleges emberi adottságként, nem pedig betegségtüneteként való értelmezése

4. A hangtól való félelem leküzdése

5. A hang megfigyelése /a Maastrichti kérdőív és az Éppen most hallottam hangokat… kérdőív segítségével/

6. Kiegyensúlyozott, partneri viszony kialakítása a hanggal

7. Határszabás a hangnak

8. A hangok kapcsolatba hozása az életeseményekkel, élettörténettel /a Maastrichti kérdőív segítségével/

9. Párbeszéd, tárgyalás a hanggal

10. A hang szimbolikus üzenetének megfejtése és az annak megfelelő változtatások megvalósítása a személyiségben

11. A saját felépüléstörténet megírása

A hanghalló módszer lépéseinek és technikáinak megismeréséhez hozzávetőlegesen 10-15×2órás egyéni vagy csoportfoglalkozás elegendő. Azonban ami a módszer gyakorlati elsajátítását illeti, az egyes lépések, technikák elsajátításához szükséges idő egyénenként változik. Mind a felhasználóknak, mind a segítőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a felhasználó a módszer elsajátításának melyik lépésénél tart. Ezáltal csökkenthető a váratlan visszaesés veszélye.

A felépülés bonyolult folyamata elképzelhetetlen a közösségi ellátás szolgáltatásai nélkül /egyéni és családterápia, pszichoterápia, gyógyszeres kezelés, asszertív tréning, rehabilitációs munka, önkéntes munka, a szabad munkaerőpiacon végzett munka stb./ A felépüléselvet hangsúlyozva Kanadában a közösségi koordinátort felépülési koordinátornak nevezik /agent de rétablissement/.   A közösségi ellátás szolgáltatásaiban való részvétel során a hanghalló személy fokozatos „saját lábra állás” közben, a felépülés útján olyan felismerésekhez jut, melyek hozzásegítik a hanghalló módszer technikáinak, lépéseinek szélesebb körű alkalmazásához. Így előfordulhat, hogy a hang visszahúzódik vagy megszűnik már az összes lépés, az összes technika elsajátítása előtt. Ilyenkor azonban egy új élethelyzet, súlyos stresszhelyzetek, a biztonság átmeneti veszélybe kerülése hozzájárulhat a hang visszatéréséhez. Ennek kezelésére viszont az összes lépés és technika alkalmazására ismételten szükség lehet.

A hozzátartozók, a rokonok, a barátok a hanghalló módszert megismerve sokat segíthetnek a felépülés támogatásában.

A felépülés útjára lépve a felhasználók új identitást alakítanak ki maguknak. A szakma, a közigazgatás és a közvélemény megbélyegzését elfogadó önstigmatizáció helyett helyzetüket a különböző gondok által okozott, az önálló életvitelt akadályozó átmenetileg megváltozott állapotként határozzák meg, melyből saját erőfeszítéssel és a közösségi ellátás által nyújtott szolgáltatásokkal lehetséges a felépülés /A mi önsegítő csoportunk által használt betűszó a diagnózis helyett: GOÁMÁ, azaz Gondok Okozta Átmenetileg Megváltozott Állapot/.  Ennek az új identitásnak, ennek az új szemléletnek az elfogadásával, az abból fakadó felelősségünk tudatosításával mi mindnyájan, ki-ki a maga helyén, a családban, a rokonságban, a lakóhelyén, az intézményekben, a munkahelyeken sokat tehet azért, hogy tevékenységével, viselkedésével a fent említett gondok okozása helyett azok enyhítéséhez járuljon hozzá. Ezt az új identitást fogadja el a szakma is akkor, amikor az ezen a területen ellátásban részesülőket klienseknek, felhasználóknak nevezi.

A Budapesti Hanghalló Önsegítő Csoport bemutatása

A Budapesti Hanghalló Önsegítő Csoport az Ébredések Alapítvány, a Semmelweis Egyetem Közösségi Pszichiátriai Centrumának keretében működik 2012 májusa óta Dr. Harangozó Judit pszichiáter irányítása mellett. A csoportot Dr. Mérey Zsolt kísérő szakértő, Gallai István és Mérey Dániel tapasztalati szakértő vezeti. A csoport a hanghalló módszer alapján tevékenykedik /Hearing Voices Approach/, amelyről a csoport tagjai az évenként kétszer megrendezésre kerülő Közösségi Pszichiátriai, Addiktológiai és Mentálhigiénés Konferenciákon rendszeresen beszámolnak előadások és workshopok keretében, valamint a sajtóban és az elektronikus médiában. A csoportban a hanghallás kezelésén és a felépülési folyamat támogatása mellett tapasztalati szakértők képzése is folyik. 2014-ben a csoporttagok hozzátartozóiból megalakult a Hozzátartozói Önsegítő Csoport. A tapasztalati és kísérő szakértők számára az Ébredések Alapítvány által előkészített képzést 2015 januárjában akkreditálták. 2015 októbere és 2016 júniusa között megvalósult a kísérő szakértők képzése, melynek keretében 5 tapasztalati szakértő képzése is megtörtént. A módszer sikerei alapján a csoport szakértői 2013 januárja óta több felkérést kaptak újabb csoportok megindítására Székesfehérváron, Budapesten, Debrecenben, Szegeden, Veszprémben és Győrben. Azt szeretnénk, hogy a közösségi ellátás elnyerje az őt megillető helyét a lelki egészségi gondozásban, és a hanghalló módszer helyet kaphasson a kórházi és ambuláns ellátásban is. A módszer már felbukkan a készülő szakmai irányelvben és eddig mintegy 500 szakember tájékozódott róla bemutató csoporton, konferenciáinkon, vagy az önsegítő csoporton való részvétel során. Egyre bővülnek a módszerrel kapcsolatban elérhető publikációk, tájékoztató anyagok is. (Lásd a Kiadványaink menüpontot)