A csoportjaink a közösségi ellátás nagyon fontos pillérei. Olyan helyek, ahol sorstársak találkoznak, tapasztalatot osztanak meg, alkotnak, tanulnak egymástól, vagy egyszerűen jelen vannak egymás számára.

És ezek mögött nem „csak” csoportok vannak. Sok esetben olyan sorstársak felelős, kitartó munkája, akik saját állapotuk rendezése és megtartása mellett hónapok, évek óta viszik ezeket a közösségeket. Szerveznek, figyelnek, jelen vannak, megtartanak egy teret.

Nekem pedig különleges kihívás mindezt vizuálisan is megmutatni.

Az Ébredések weboldalának, Facebook-oldalának és időnként a különböző design-elemeinek készítése közben mindig az a kérdés: hogyan lehet úgy beszélni mentális egészségről, hogy az ne legyen se steril, se sajnálkozó, se „pszichiátriás” látványvilág?

Hogyan lehet egy bipoláris csoportról, hanghallásról, traumáról, sorstársi támogatásról, kapcsolatokról vagy éppen művészetről úgy képet készíteni, hogy annak karaktere legyen — és közben az embereket se redukálja a diagnózisukra?

Most ebből lett ez a kis sorozat.

Bipoláris csoport. LOVE csoport. IPS. Hanghalló csoport. Traumákkal élők közössége. Barcsay Művészkör.

Más-más világ, más-más vizuális nyelv.

De ugyanaz az alap: közösség, sorstársi tudás, részvétel és emberi méltóság.

És igen: ezt a részét a munkámnak nagyon szeretem.

A képek közé most én is bekerülök egy portréval — csak hogy egyszer az is látszódjon, ki ül ezek mögött a plakátok, posztok és weboldalak mögött. :-)))

Munkám a Terézvárosi együttműködés része is.

Maradjunk stílusban!

Kéri Péter