Az útjelzők a közösségi pszichiátria felé mutatnak…

A lélekgyógyászat alapkérdésiről szóló könyv megírásának néhány tanulsága

Bánfalvi Attila DE ÁOK Magatartástudományi Intézet

Az előadás az „A lélekgyógyászat alapproblémái” c. könyv megírásának néhány a közösségi pszichiátria szempontjából releváns tanulságát mutatja be.

A kortárs kulturális közeg a lelki szenvedést depolitizálja, privatizálja, patologizálja, áruvá változtatja és dekollektivizálja. E tényezők odavezetnek, hogy a mentális problémák plauzibilis kezelése az egyénbe zárul, ott pedig mint testi, azaz agyi problémákként határozódnak meg. Ekképpen az élettudományi kutatásoknak kellene adekvát válaszokat adni, de a biomedikális tudományok maguk is megbízhatatlanná váltak. A gyakran ellenmondó kutatási eredmények, a replikációs válság, a perverz kutatási ösztönzők gyakran az ún. süketelés [bullshitting] kultúrájába vezetnek, amelyben az igazság-hamisság dichotómiája helyett egy bizonyos benyomás, légkör megteremtése és látszatának fenntartása válik uralkodóvá. A tudomány művelésének ez a krízise komolyan kihat a pszichiátriai érvényes tudás előállítására.

A pszichiátriában megjelenő problémák megközelítése nagymértékben kulturálisan meghatározott. A két alapvető irány a lelki szenvedés agyi hangsúlyú, biológiai megközelítése, valamint a társadalmi-kulturális tényezők döntő szerepének hangsúlyozása; azaz nem a biológiai, hanem az egzisztenciális összefüggések kiemelése. Mindeddig nem sikerült döntő bizonyítékot találni azokra a specifikus okokra és folyamatokra, amelyek igazolnák a mentális szenvedés biológiai-agyi megközelítésének helyességét; ez továbbra is egy kétszázéves hipotézis maradt. De fontos érvek szólnak a lelki bajok társadalmi-kulturális beágyazottsága mellett.

A mai fősodrú pszichiátria gyógyszerközpontú paradigmája eddig nem igazolódott, de legalábbis erősen kétséges: a szerek vagy nem hatásosak specifikusan az adott zavar kezelésében (antidepresszánsok), vagy a kutatások arra utalnak, hogy hosszú távú használatuk inkább rontja a pszichoszociális felépülést (antipszichotikumok).

A közösségi alapú segítségnyújtás viszont nemcsak elméletileg jól megalapozott, hanem jelentős eredményeket is fel tud mutatni. További térnyerése éppen a gyógyszerközpontú kulturális és kezelési alapbeállítottság miatt olyan társadalmi-politikai mozgásokon múlik, amelyek túlnyúlnak a puszta tudományos érvelésen.

Virtuálitás vagy validitás?

A közösségi pszichiátria tudásbázisa

Harangozó Judit (Ébredések Alapítvány), Bulyáki Tünde (ELTE TáTK)

Sokszor a közösségi gondozást “gondolomformán végezzük”, ahogy a főzést a konyhában. Kell-e hűségesen használnunk a “szakácskönyvet”? Egyáltalán, kiolvasható-e a hatékony gondozás a könyvekből?

Az előadásban igyekszünk összegyűjteni a közösségi pszichiátria tudásbázisát, amely segítheti a mindennapi, sokszor spontán és váratlan elemekkel tarkított  gondozás során a döntéseinket.

A közösségi pszichiátria a gondozás és rehabilitáció szempontjából hatékony elemei:

• A holisztikus, bio-pszichoszociális szemlélet és módszertan, amelynek során a
  páciensek életminőségét javító, örömteli életcélokra alapozzuk a gondozási tervet.
  Ha jobb az élet, általában a tünetek is javulnak. Itt a stresszel kapcsolatos és társadalomtudományi  kutatások adnak nekünk támpontokat.
  · A rendszerszemlélet, amelynek során a hozzátartozók, a páciens személyes
  „networkje” is megjelenik a gondozás célcsoportjaként és arra törekszünk, hogy ők is
  „nyereséggel” vegyenek ebben részt. Mindez visszahat a beteg helyzetére és
  állapotára. Egy „hálózat közös felemelkedését segítjük”, amely multiplikatív hatású
  lehet. Itt a gén-környezet kölcsönhatás kutatások támogatják ennek a megközelítésnek a hatékonyságát.
  · A mobilitás, outreach, amelynek során a gondozók követik a betegeket és igyekszünk
  elkerülni az intézményesülés bármely formáját, a betegek otthonában, ha kell a
  munkahelyén is dolgozunk, törekedve a közösségi integrációra; Ezen a területen a felépülés-alapú rehabilitációval, a közösség szerepével, valamint a stigmával kapcsolatos szakirodalom ad jó alapot.
  · A team-munka, amelynek során a páciensek szükségleteire széles körben tudunk
  reagálni, orvosi, pszichológiai, szociális és tapasztalati szakértői eszköztárral, eset-
  menedzseri készségekkel is felvértezve, amely egyéb szükségletekkel kapcsolatos
  erőforrások megszerzését is lehetővé teszik a gondozási célok érdekében. Itt a szociológia és a szociális gondozás és rehab szakirodalma használható háttér,
  · A szolgáltatási kultúra segíti az empowermentet, a felépülést, a szimmetrikus
  kapcsolatot, a szabad döntéseket és az erőszakmentes segítő munkát. Itt a Koprodukció humán szervezeti kultúrája és a sorstárs segítés jó gyakorlatai adnak elméleti alapot.
  · Az elérhetőség segíti a betegek biztonságát és a gyors kríziskezelést. A stresszkutatások is meggyőzhetnek erről.
  · A hatékonyság, a tapasztalati szakértők bevonása és az etikai elkötelezettség
  megelőzheti a szakemberek kiégését. A humanisztikus etika, és a közösség szerepe, az olasz pszichiátria jó gyakorlata a háttér.

A többféle tudományos irányzat koherens emberképet és szolgáltatási kultúrát segít

megteremteni, amelyet az előadásban bemutatunk.

A közösségi pszichiátria hatékony formáinak további terjedését nehezíti a szokásos
egészségügyi és szociális szolgáltatási szervezeti kultúrák merevebb, hierarchikus személete
és a szolgáltatók néha leegyszerűsített, igénytelen nézőpontjai, amelyek a hatékonyságot virtuálissá teszik. A nem kompatibilis szervezeti kultúra könnyen felfalja a segítő eszköztár által felcsillanó lehetőségeket a gondozásban és a rehabilitációban. Bízunk benne, hogy az előadás a virtuális hatékonyságot a valós tudásbázisra alapozott hatékonyság felé mozdítja el a gyakorlatban.

Dr. Nemes László

Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet

Tomori Pál Főiskola, Bölcsészettudományi Tanszék

Filozófia, mesterséges intelligencia és a virtuális valóság etikája

Robert Nozick harvardi filozófus 1974-ben megjelent Anarchy, State, and Utopia című könyvében vezette be híres élménygép (experience machine) gondolatkísérletét. Képzeljük el, veti fel a gondolatkísérlet, hogy rákapcsolnak minket egy olyan gépre, amely folyamatosan kellemes érzéseket vált ki az agyunkban. Akarnánk-e ezt vagy sem. Nozick maga is azt feltételezi és a későbbi vizsgálatok is azt mutatták, hogy az emberek túlnyomó többsége nem szívesen kapcsoltatná rá magát egy ilyen élménygépre, mivel az nem valóságos, hiteles tapasztalatokat jelentene, amely szempont még értékesebb a számukra. Nozick a gondolatkísérletet az erkölcsi hedonizmus cáfolataként fogalmazta meg, rámutatva, hogy a realitás fontosabb érték, mint a puszta élvezet. Előadásomban a gondolatkísérlettel kapcsolatos filozófiai érveket, vizsgálatokat mutatom be, illetve azt, hogy jó ötven évvel a megjelenése után, az internet, a képiség, a mesterséges intelligencia, a virtuális valóság és az agy technológiai manipulálásának korában, hányadán állunk a valóság és élvezet viszonyaival. Kitérek a kérdés fenomenológiai és pszichiátriai vonatkozására is, valamint arra, hogy a technológiai jövő hogyan változtatja meg a jó életről és a személyes identitásról alkotott elképzeléseinket.

Jóllét digitális közösségeinkben A–Z:
Mennyire készültünk fel az online lét lelki kihívásaira?

Kéri Péter
Ébredések Alapítvány
GAMIAN-Europe
European College of Neuropsychiatry
European Psychiatric Association
European Brain Council

A digitális tér mára nem pusztán kommunikációs eszközzé, hanem aktív pszichoszociális környezetté vált. Mindennapi kapcsolataink, önértékelésünk, konfliktusaink, szorongásaink, közösségi élményeink és identitásunk jelentős része online rendszerekkel, platformokkal, algoritmusokkal és új típusú digitális szereplőkkel kölcsönhatásban formálódik. Miközben az emberek életének egyre nagyobb része zajlik digitális közegben, a közösségi pszichiátriai és mentális egészségügyi rendszerek sok esetben továbbra is úgy tekintenek ezekre a terekre, mint az „offline valóság” másodlagos kiegészítőire.

Az előadás arra a kérdésre keresi a választ, hogy mennyire készültünk fel mentális egészségügyi szempontból az online ember megjelenésére. Milyen új lelki terhelések, kapcsolati mintázatok és szociális dinamikák jönnek létre a digitális terekben? Hogyan hatnak ránk a különböző platformok eltérő működési logikái, és milyen pszichológiai következményei lehetnek annak, ha ezeket az interakciókat a terápiás és közösségi ellátás figyelmen kívül hagyja vagy félreértelmezi?

Az előadás különbséget tesz különböző digitális környezetek között: passzív tartalomfogyasztó terek, identitás- és státuszalapú közösségi platformok, algoritmikusan sűrű politikai vagy érzelmi buborékok, valamint új típusú intim vagy paraszociális kapcsolódási formák – beleértve az AI-alapú beszélgetőpartnereket is. A digitális tér nem csupán információs, hanem idegrendszeri környezetté is vált: figyelmi ritmust, érzelmi tempót, reakciómintákat és társadalmi scripteket közvetít.

Az előadás egyik központi állítása, hogy a digitális terekben átélt érzelmek és feszültségek ritkán maradnak „ott”. Az online térre vetülő érzéseink gyakran offline kapcsolatokban, a legközelebb álló személyeken vagy az adott digitális közegre emlékeztető helyzeteken keresztül jelennek meg. Így a digitális platformok nemcsak kommunikációs csatornákként, hanem társadalmi dinamikákat generáló „szobákként” is működnek, amelyek viselkedési mintákat, konfliktusritmusokat és identitásszerepeket aktiválnak.

Az előadás konkrét, rövid sorstársi megéléseken keresztül mutatja be a digitális lét mentális hatásait. A példák a hétköznapi digitális stresszhelyzetektől – például hosszú, zajos és szorongáskeltő online ügyintézési folyamatoktól – egészen az AI-val kialakuló érzelmi kapcsolatokig terjednek. Külön figyelmet kap az a kérdés is, hogy mit jelent az, amikor egy gyermek vagy izolált személy elsődleges kommunikációs tere már nem emberi, hanem digitális kapcsolódás.

Az előadás nem technológiai optimizmusból vagy technopánikból közelít, hanem közösségi pszichiátriai szemléletből. Célja annak vizsgálata, hogy a mentális egészségügy képes-e felismerni: ma már nemcsak ember–ember, hanem ember–digitális tér kapcsolatok is szervezik a lelki működésünket, és ezek figyelmen kívül hagyása egyre komolyabb szakmai vakfolttá válhat.

Pöltl Ákos

(Semmelweis Egyetem Egészségfejlesztő Központ)

A virtuális világ és a digitális eszközök itt vannak velünk és nem mennek sehova. Nem mindegy azonban, hogy gyermekeink mikor és milyen formában találkoznak vele, ugyanis rendkívül káros hatást tud gyakorolni egy csecsemő, egy kisgyermek, egy  kamasz, vagy akár egy Fiala felnőtt idegrendszeri-, lelki-, fizikai fejlődésére is a túl korai, nem megfelelő eszközhasználat. Az elmúlt évtizedekben nem csupán az ok-okozati összefüggéseket mutató kutatások száma nőtt meg, de a klinikumi adatok is vészjóslóak.

A BigTech cégek által felépített és működtetett platformok bevonzzák és ottartják a felhasználókat ezáltal maximalizálva a megtermelt profitot. Ezt egyre hatékonyabban tudják megtenni a 2000-es évek eleje óta épített, a viselkedés pszichológián alapuló új tudományág segítségével. Mindez nem csupán a felhasználói viselkedést, hanem az egészséges idegrendszeri fejlődést és a dopamin háztartás egyensúlyán keresztül a fiatalok alap motiváltságát és ösztöneiket is befolyásolja. A felhasználói figyelem megszerzése a gazdasági siker kulcsa, erre épül a fogyasztói technológiai figyelemgazdaság és ezt erősítik az érzelempiaccal kiegészítve az egyre népszerűbb, mesterséges intelligencia hátterű virtuális barátok. A megoldások nem egyszerűek, nem magától értetődőek és egyénileg nem megvalósíthatók. A közösségi összefogás, az alulról jövő civil kezdeményezések, összehangolva a felülről jövő hatékony, komplex szabályozási rendszerekkel jelenthetik a hatékony megoldást. Olyan társadalmi normát kell kialakítani, ami nem a technológiai vállalatok profitjához próbálja igazítani a felnövő generációk idegrendszeri fejlődését, hanem a gyerekek mentális egészségét tartja elsődlegesen szem előtt, ahhoz igazítva a megfelelő életkorban történő, megfelelő mértékű és minőségű technológia bevezetését.

WORKSHOPOK

Negrea Vidia

resztoratív tréner, független szakértő

ABSZTRAKT

A kiút resztoratív eszközei

Hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvend a resztoratív szemlélet gyakorlati alkalmazása a nevelésben, bűnmegelőzésben és helyenként a reintegrációban. A resztoratív kifejezés az igazságszolgáltatás területén vált ismertté és többnyire a sérelmek jóvátételére, a kapcsolatok helyreállítására és   felelősségvállalásra törekvő konfliktuskezelési technikái révén került a köztudatba, a büntető szemlélet alternatívájaként. Alapelveit azonban megtaláljuk azokban a mindennapi társas kapcsolatok kialakítását-, erősítését- és rendeződését célzó egyéni vagy csoportos erőfeszítésekben, melyek törekednek az egészséges lelki egyensúly kialakítására vagy helyreállítására, a traumák előfordulásának csökkentésére és a közösségi jól-létre.

Közel három évtizede, legfőképp amerikai és ausztrál programok bizonyítják a resztoratív beavatkozások hatékonyságát az egészéges légkör kialakításában, az erőszak leküzdésében és újabban a mentális egészségre gyakorolt pozitív hatására (RAND, 2018, Pavelka, 2020, Calkin,202, Abrams, 2023). Fogvatartottak számára kulcsfontosságú szerepük van a resztoratív programoknak nem csupán a sérelmek jóvátételében, a felelősségvállalás gyakorlásában vagy a kapcsolatok rendezésében, hanem az empátia fejlesztésében az én-kép helyreállításában és értékesség megélésében – családi vagy közösségi környezetben- mely nélkülözhetetlen az egészséges és normakövető viselkedés iránti motiváció erősítésében. Habár nem terápiás céllal alkalmazzák, mégis a resztoratív gyakorlatok során a szükségletek felismerése és kifejezése, az együvé tartozás élménye és a döntéshozatali képesség átélése fejlődési lehetőséget jelent a fogvatartott számára, elősegítve a társas kapcsolatokkal járó konfliktusok kezelését és a szabadulás utáni társadalmi szerepek felvállalását.

Hazai és nemzetközi resztoratív példákkal ismertetem a fogvatartottak támogatásának folyamatát, a pozitív énkép kialakításától vagy helyreállításától a családi kapcsolatok megerősítésén át egészen a közösség támogatásáig.

Kulcsszavak: resztoratív programok, mentális egészség, büntetés-végrehajtás, szabadulás

Az Integrált Pszichiátriai Ellátás – Multidisziplináris válaszok komplex szükségletekre

Bulyáki Tünde (ELTE TáTK), Harangozó Judit, Bodrogi Andrea, Molnár Katalin, Gecse Andrea, Mikéné Almási Ildikó (Ébredések Alapítvány)

„Tehát ugye fontos volt, hogy itt volt pszichológus. Teamben dolgoznak. Volt szociális munkás. Mikor nagyon rosszul voltam, akkor X. nővér kijött a lakásra. A nővér is ebbe bekapcsolódott. Gyógyszerre volt szükség, amikor tavaly visszaestem. Doktornő kijött lakásra. Tehát hogy a közösségi ellátásnak ez a teammunka része, ez nagy segítség volt számomra. Nem voltam magamra hagyva..” (interjúrészlet, Bulyáki 2023)

A mentális zavarral élő személyek közösségi pszichiátriai rehabilitációja során az adott ember személyes, örömteli céljait akadályozó problémák leküzdéséhez igyekszünk segítséget nyújtani annak érdekében, hogy a társadalomba integrált örömteli életet tudjon élni. A pszichiátriai rehabilitáció biológiai és pszichoszociális intervenciókat egyaránt alkalmaz. A rehabilitációs team multidiszciplináris team. A szociális alapellátás keretében a szociális szolgáltatók intézményen felüli teammunkában tudják biztosítani a sokszínű erőforrást. Az Integrált Pszichiátriai Ellátás esetén a szolgáltatáson belül jelenik meg a multidiszciplinaritás. A közösségi pszichiátriai rehabilitáció akkor a leghatékonyabb, ha a teamet a professzionális segítők mellett a családtagok, a barátok, sorstársegítők (tapasztalati szakértők, kísérő szakértők) alkotják. Erre jó gyakorlati példa az Ébredések Alapítvány, aki a hazai közösségi pszichiátriai ellátást megalapozó módszertant egy nemzetközi program (IPE) adaptálásával megalapozta. Továbbá az alapítvány munkatársai a szenvedélybetegek közösségi addiktológiai ellátásának módszertanát is kidolgozták és bevezették ami szintén multidiszciplináris team munkára épít.

Beszélgetésünk fókuszában az Integrált Pszichiátriai Ellátás jó gyakorlatának bemutatása áll.

Kulcsszavak: integrált pszichiátriai ellátás, közösségi pszichiátria, multidiszciplináris team

A digitális világ hatásainak ismertetése az általános és középiskolás tanulók részére  az egészségműveltségük fokozása érdekében

Besnyi Krisztina Mónika védőnő, okleveles egészségügyi tanár

Somogy Vármegyei Kaposi Mór Oktató Kórház Védőnői Osztály – Fonyód

Az ember alapvető értéke: az élet és az egészség, erre épül társadalmunk működése, és az

egyén boldogsága is. Az egészséges életmód elemeit képező attitűdök nagyon korán alakulnak,

majd a személyiségfejlődés folyamán a vélekedések, állásfoglalások tovább szervezőnek és

sajátos belső struktúrát alkotnak. Az attitűd alakításban jelentős szerep jut a családnak, valamint

a családot gondozó védőnőnek.

A védőnő az az egészségügyi főiskolát végzett szakember, aki a családlátogatások, és a

vizsgálatok során találkozik a gyermekekkel, azonban ezeken a helyeken nincs mindig

elegendő idő és lehetőség arra, hogy tanácsokkal lássuk el őket, ezért fontos már az oktatási

intézményekben elkezdeni az egészségnevelést. Ennek egyik lehetősége a Teljeskörű Iskolai

Egészségfejlesztés, mely a Nemzeti Népegészügyi Program 2023-2033 kiemelt feladata.

Somogy megye számos általános iskola első és ötödik osztályában, valamint középiskolák

kilencedik évfolyamán kaptak a fiatalok tájékoztatást a digitális eszközök helyes

használatáról, a gerincvédelem (helyes ülés) elsajátításáról és a   virtuális világ káros hatásainak

kiküszöböléséről. A tanulók az órák után  infografikát is hazavihettek, mellyel elmélyíthették

és családjuk körében is ismertethették a védőnők által elmondottakat.

Gyermekeink a digitális kor szülöttjei. A mi feladatunk, hogy biztos kézzel vezessük Őket

ezen az új terepen, egyensúlyt teremtve a képernyő és a valós világ élményei között.

 

 

Kulcsszavak: egészségnevelés, egészségműveltség, védőnő, általános és középiskola, Nemzeti

Népegészségügyi Program 2023 –  2033, Teljeskörű Iskolai Egészségfejlesztés, digitális

eszközök, gerincvédelem, virtuális világ, infografika

Gyógyító kert – akár kórházkertben, de akár aszfaltutak között is!

Avagy: hogyan lehet kiaknázni a természet gyógyító hatását?

A természet (nature) az emberi lények és az emberek alkotásain kívüli természeti világ jelenségei, ideértve a növényeket, állatokat és fizikai jelenségeket (APA). A természet terápiás felhasználása három típusú kapcsolatba soroljuk: a természet szemlélése, jelenlét a természetben és aktív bekapcsolódás a természettel kapcsolatos tevékenységekbe.

Az első „gyógyító” kertek Európában a keresztény közösségek által a betegek számára létrehozott közösségi terek voltak. Később jöttek létre gyógyító, vagy terápiás kertek speciálisan „pszichiátriai betegek” számára, a terápiás folyamat részeként. Céljai: 1/ támogassa a gyógyító folyamatokat; 2/ csökkentse a gyógyszerek használatát; 3/ fejlessze a pácienst fizikailag, mentálisan és szociálisan; 4/ terápián alapul; 5/ különböző feladatai és fokozatai vannak.

Az 1980-as évektől zajló szisztematikus kutatások alapján elméletek születtek arról, hogy az embert körülvevő környezet miért és hogyan hat lényegesen az emberek jóllétére: 1/ Kaplan kognitív elmélete a figyelem helyreállításáról; 2/ Wilson biophilia elmélete; 3/ Ulrich stressz-csökkentési elmélete. Ulrich kimutatta, hogy egy tágas, jól-tervezett és megfelelően gondozott, egészségesen sűrű vegetációjú terület látványa – még az ablakon keresztül is – erősítheti elősegítheti a gyógyító folyamatokat.

A gyógyító kert egy olyan természetalapú megoldás, amely összekapcsolja az ember mentális egészségének és a biológiai sokféleség megőrzésének és javításának céljait. Mindezt nem pusztán a gyógyítás szolgálatába állított tájépítészet, hanem maga a kerttervezési és -fejlesztési folyamat, a részvételi tervezés is tükrözi.

A közös tudatos kertfejlesztés és a kert élővilágának spontán gazdagodása terápiás eszközzé válik a kliensek számára a célzott foglalkozások és kisebb léptékű beavatkozások révén. Ezek a kertnek a saját természeti folyamataival összehangolt közös alkotásban zajló fejlesztését szolgálják, beépülve a kórházban folyó terápiás foglalkozásokba.

A részvételi tervezési folyamat kiterjed a kert nem emberi élőlényeinek több érzékszerven alapuló és minden évszakra kiterjedő megfigyelésére is.  Az ember mentális és fizikai egészségét szolgáló szempontokon túl a nem emberi kertlakók és -látogatók jóllétének, egészségének szempontjai azonos súllyal esnek latba, az ún. One Health koncepcióval összhangban.

Az elméleti bevezetés után az előadók interaktív módon megosztják tapasztalataikat, amelyeket a BCsLC Nappali Kórház immáron 8 éves „Éltető Kert” projektje és a Horizont Europe keretében indult magyarországi Gyógyító Kert Valóságlabor (Környezeti Társadalomkutatók, Magház Egyesület, Boldog Gellért Szakkórház) megvalósítása közben szereztek egy-egy kórházkert gyógyító kertté történő átalakítása során.

A workshop előadói:

Dr. Kapócs Gábor, neurológus és pszichiáter szakorvos, a Nappali Kórház vezetője, Budai Családközpontú Lelki Egészség Centrum, Észak Budai Szent János Centrumkórház

Pántya Beáta, vizuális kutató ESSRG Nonprofit Kft.

Bánréti András, klinikai szakpszichológus, Budai Családközpontú Lelki Egészség Centrum, Észak Budai Szent János Centrumkórház

Iván Éva, művészetterapeuta, Boldog Gellért Szakkórház

‘Az vagy, amit megeszel’ Étkezéssel a felépülésért

 Harangozó Judit, Kaszás Jánosné ( Ébredések Alapítvány)

A mentális zavarok gyógyításában előtérbe kerülnek a stressz élettani hatásait vizsgáló kutatások és ezeket befolyásoló eljárások. A mentális tünetek a szervezet stresszreakcióival függnek össze, amelyek az egész szervezetünket érintik. A fokozott és tartós stressz kimerüléshez vezet és olyan immunreakciókat indít el, amelyek gyulladást eredményeznek. A túlsúly is hozzájárul a szervezet gyulladásosságához. Mindez az agyunkat is érinti. A beleink is részt vesznek ebben a folyamatban. A stressz csökkentése mellett az életmódunkkal és tudatos táplálkozással is segíthetjük a stressz-gyulladás csökkentését. A gyógyszereink gyakran hizlalnak, fontos a személyre szabott gyógyszerelés is.

A szakirodalom alapján leginkább az un. mediterrán diéta rendelkezik a legtöbb bizonyítékkal. Sok kutatás támasztja alá a bélbaktériumok “karbantartását” segítő táplálkozást is. A glutén szerepéről is sokat tudunk. A gluténmentesség nem cél, de pl. a kovásszal készült pékáru előnyösebb, mint az élesztős, kevesebb benne a glutén. A fokozott zöldségfogyasztás és a csökkent szénhidrátbevitel általában jó, de nehéz tartani. A fogyást segítő ketogén diétát is sokan érzik hasznosnak. Persze mindenki más és más úton tud elindulni az egészség felé. Kockázat is van a radikális diétákban.

A workshop a résztvevők tapasztalataiból elindulva járja körül a témát, segíti az egyéni tervezést.

Az egészséges táplálkozás alapja az is, ha előzőleg nem feldolgozott élelmiszert eszünk, pl. nem veszünk felvágottakat. A sok hozzáadott ízesítés, tartósítószer is hozzájárul a fentebb említett  folyamatokhoz. Jobb, ha magunk készítjük el megbízható alapanyagból az élelmünket,tudatosan vásárolunk, megtervezzük az étrendet. Csomagolunk otthon elkészült ételeket magunknak és rendszeresen étkezünk.. Kerüljük, hogy farkaséhesen megvegyünk egy péksüteményt az aluljáróban..

Ha megtanulunk főzni, ez a szellemi képességeinket is javítja. Akik pl. idős korban tanulnak meg főzni, 70%-kal csökken a demencia kockázata az esetükben.

Kaszás Jánosné Ilona ad tippeket, hogyan fogjunk bele és invitálja az érdeklődőket az Ébredések Alapítvány főzőcsoportjába.

Fiáth Titanilla

egyetemi docens

ELTE TáTK, Szociálpszichológia Tanszék

 

ABSZTRAKT

 

Rácskert: a lelki egészséget támogató gyakorlatok
latin-amerikai büntetés-végrehajtási szervezeteknél 

Az előadás latin-amerikai tereptapasztalataim és az ottani zárt intézetekben végzett klinikai pszichológusi tevékenységem alapján mutat be olyan, a fogvatartottak mentális egészségének javítását célzó intervenciókat, amelyek a büntetés-végrehajtás különböző szintjein – a börtönökön belül, fiatalkorúak intézeteiben, valamint a reintegrációs és igazságügyi pszichiátriai ellátásban – valósulnak meg Kolumbiában és Peruban.

A kolumbiai börtönökben a civil szervezetek bevonásával működő programok egyik legfontosabb sajátossága a rugalmasság és a célcsoportokhoz igazított megközelítés. Egy bogotái női intézet baba–mama részlegen olyan foglalkozásokat tartottunk, amelyek a kötődés erősítésére, az anyai szerep megerősítésére, illetve a trauma-feldolgozásra és az élettörténetek újraértelmezésére építettek. A fiatalkorúak intézeteiben a hangsúly az élményalapú, részvételre ösztönző művészetterápiás munkára került: kreatív, zenei és narratív eszközök segítségével a résztvevők saját alkotásaikon keresztül dolgozhatták fel érzelmeiket és konfliktusaikat. Az említett gyakorlatok ereje abban rejlik, hogy nem kizárólag standardizált terápiás sémákra épülnek, hanem teret engednek a személyes problémáknak, illetve a szociokulturális háttér megjelenésének is.

A perui büntetés-végrehajtási rendszerében a reintegrációs programok szintén túlmutatnak a hagyományos, kockázatcsökkentésre fókuszáló megközelítéseken. Bár a csoportterápiák esetében jelen vannak a kognitív viselkedésterápiás elemek, a közös tevékenységek – például a helyi hagyományokhoz vagy a személyes történetekhez kapcsolódó gyakorlatok – elősegítik a résztvevők közötti kapcsolódást, és növelik a tényleges bevonódást. Külön figyelmet érdemel az igazságügyi pszichiátriai ellátás sajátos intézményi megoldása, amely a börtönrendszerhez kapcsolódva, de attól részben elkülönülten, kórházi környezetben működik Limában. Ez a modell nemcsak humánusabb elhelyezési körülményeket biztosít, hanem olyan, a szabadban végezhető hétköznapi aktivitásokat – például kertészeti vagy kreatív foglalkozásokat – is kínál, amelyek különösen fontosak lehetnek szkizofréniával diagnosztizált elkövetők esetén, mivel hozzájárulnak a realitásérzék stabilizálásához, az aktivitás fenntartásához és a társas kapcsolatok erősítéséhez.

Az előadás amellett érvel, hogy a bemutatott gyakorlatok hatékonyságának kulcsa a flexibilitás, a közösségi és kulturális beágyazottság, valamint a civil szereplők aktív jelenléte, amely lehetővé teszi, hogy a mentális egészség támogatása szélesebb körben váljon elérhetővé a büntetés-végrehajtás rendszerén belül.

Kulcsszavak: büntetés-végrehajtás, pszichiátria, lelki egészség, Kolumbia, Peru, terápiás programok, művészetterápia

„Senki sem szabadít fel senkit, senki sem szabadul fel egyedül: az emberek közösségben szabadítják fel magukat.”

Alcím:   Rendszerszemléletű segítés hajléktalanellátásban

Résztvevők:

Sarkadi-Nagy Csilla – BMSZKI, szociális munka

Puskásné Imre Boglárka – Ébredések Alapítvány, pszichológus

Puskás Levente – Ébredések Alapítvány, pszichológus

A hajléktalanszállókon élők mellett dolgozó segítők, azáltal, hogy segítettjeik átmeneti életterének napi szereplői, óhatatlanul természetes környezetként is funkcionálnak számukra. Így a segítői munka nem egy független/ semleges tér megteremtéséről, hanem inkább az élethelyzeti és környezeti rendszerek megértéséről szól. Mivel mindezt  a segítő is belülről tapasztalja, ezért fontos a rendszerben betöltött szerepével kapcsolatos önreflexiója (Villadsen, 2008). Abban pedig, hogy a magunk segítői szerepét tisztán lássuk, a klienseink tudnak támpontot nyújtani számunkra.

A workshopunkkal konkrét esetvezetési példákon keresztül szeretnénk bemutatni, hogy mindez segítői oldalról milyen megélésekkel és dilemmákkal jár, fókuszban rendszerszemléletű teammunka szerepével. Mindez kliensek jelzéseinek, törekvéseinek megértése, és a fő környezeti akadályok elhárítása lévén válhat koprodukcióvá.

Villadsen, K. (2008). Polyphonic welfare: Luhmann’s systems theory applied to modern social work. International Journal of Social Welfare, 17(1), 65-73

Szerhasználó és mentális betegséggel élő szülők gyermekeinek segítése

Bulyáki Tünde (ELTE TáTK), Szécsi Judit (ELTE TáTK), Szabó Aliz (Szekszárdi Humánszolgáltató Központ), Varga Viktória (Józan Babák Egyesülete)

A mentális zavar tünetei és/vagy a szülők szerhasználata traumatikusan hathatnak a családban élő gyerekekre. A mentális zavarral és / vagy szerhasználattal élő családokban a gyermekek komolyabb szorongást élhetnek át, mint a súlyos szomatikus betegséggel élő szülőké. A különbség mögött meghúzódhat az, hogy a szomatikus betegségek szociálisan elfogadottak, a környezet megértőbb a szülővel és a gyermekkel szemben. A mentális zavarral és / vagy szerhasználattal élő személyek a stigmatizációnak különösen kitett csoportba tartoznak. A gyermekek szégyellhetik a szüleik állapotát, nehézséget jelenthet számukra, hogy beszéljenek a szüleik problémáiról. A szomatikus betegségben szenvedők betegségtudattal rendelkeznek, míg a mentális zavarral és / vagy szerhasználattal élőknél nem feltétlenül van jelen a belátás a problémára. A gyermekek számára világosabbak, érthetőbbek a szomatikus betegségek, szemben a mentális zavarokkal, szerhasználattal. A gyermekek sokszor nem kapnak semmilyen professzionális segítséget, hogy a mentális zavar és / vagy a szerhasználat következtében jelentkező nehézségeket legyőzve mentálisan egészségesen fejlődjenek. A szülő mentális zavarával vagy szerhasználatával kapcsolatos információ hiány nehezíti a gyermekek számára a szüleik nehézségének megértését. A gyermekek bűntudatot is megélhetnek és úgy vélhetik, hogy a szüleik bánatának az ő viselkedésük az oka. A bűntudat megalapozhatja a későbbi depressziót vagy szorongásos zavar kialakulását.

A beszélgetés fókuszában a szerfüggő és/ vagy mentális zavarral élő szülők gyermekei állnak. Az ilyen családokban történő felnövekedés sebeit es erősségeit, a gyerekkorra, majd a későbbi felnőttkorra gyakorolt hatásokat, valamint a segítés lehetőségeit vesszük számba, beszélgetünk a résztvevőkkel.

Kulcsszak: mentális zavar, szerhasználat, gyermekek, stigmatizáció, szégyen

„…hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.”

(József Attila)

A szupervíziók tanulságai

Szatmári Éva (Ébredések Alapítvány)

Az Ébredések Alapítványban dolgozó pszichológusokkal, tapasztalati szakértőkkel, főnővérrel, aktuálisan rezidens pszichiáter orvossal, önkéntes pszichológusokkal partnerségre épülő tanulási folyamatban veszünk részt.

Fő cél a segítő személyek mentális védelme, a kiégés megelőzése, pl. biztonságos térben tudunk beszélni a segítő érzéseiről, esetleges érzelmi elakadásairól, arról, hogy a jelenlevőkben milyen érzéseket, gondolatot kelt a kliens élettörténete, működése, helyzete, szenvedése. Saját tapasztalatok megosztása nagy segítség lehet. Gyakori, hogy a team tagok közül többen is ismerik a szóban forgó klienst, mert pl. jár Hanghalló csoportba, részt vesz közösségi gondozásban, pszichológus egyéniben is foglalkozik vele, és a főnővér is gondoskodik róla. Így sokféle nézőpont találkozhat. A problémára való rálátás így több nézőpontból is lehetséges: szociális helyzet, terápiás elvek, önsegítés, és az egészségügyi medikális szemlélet.

Egymástól tanulunk, helyzetelemzési képességeink, önreflexiós képességeink javulhatnak a közösségi pszichiátriai gondozás elvei mentén.

A workshop keretében kollegáinkkal és a részt vevőkkel átélhetjük ezt a tanulási folyamatot.

Lehetőség van arra, hogy a részt vevők hozzanak saját esetet, így közösen tudunk segíteni az elakadásokban. Jó alkalom a segítői kapcsolatok kialakítására.

„Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,

de mi férfiak férfiak maradjunk

és nők a nők – szabadok kedvesek

• s mind ember, mert az egyre kevesebb…”

(József Attila, Thomas Mann üdvözlése)

Kovács Mihály bv. ezredes

szolgálatvezető

Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága, Fogvatartási Ügyek Szolgálata

 

Túl a rácsokon: mentális egészség és esély a változásra

„Az ember értéke nem abban mérhető, hogy hányszor esett el, hanem abban, hogy hányszor állt fel újra.”

 

A büntetés-végrehajtási intézetek zárt, erősen strukturált környezete jelentős pszichés megterhelést jelent a fogvatartottak számára. A szabadságvesztés élménye, az izoláció, a kontrollvesztés és a jövő bizonytalansága egyaránt hozzájárulnak a mentális zavarok – különösen a depresszió, szorongás és addikciók – magas előfordulásához, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy ezek a problémák a fogvatartotti populáció tagjainak nagy részét a büntetés-végrehajtási közegbe kerülés előtt is érintik. Mindez indokolttá teszi a célzott mentálhigiénés intervenciók jelenlétét a magyar büntetés-végrehajtási rendszerben.

A hazai gyakorlatban a mentális egészség támogatása multidiszciplináris keretben valósul meg, pszichológusok, pszichiáterek, reintegrációs tisztek és más szakemberek együttműködésével. A befogadást követően a kockázatértékelési eljárás keretében egyebek mellett megtörténik a fogvatartottak pszichés állapotának felmérése, amely megalapozza az egyéni szükségletekhez igazított intervenciókat. Az új Bv. törvény által hatályba lépett, kreditpont szerzésen alapuló kategóriarendszerben az elítéltek számára biztosítani kell az állapotuknak, igényeiknek megfelelő reintegrációs programokat, melyekkel kreditpontokat szerezhetnek, ez által a kategóriákban való előmenetelük megvalósulhat.

A börtönpszichológusok által biztosított egyéni pszichológiai konzultációk során lehetőség nyílik a személyes problémák feldolgozására, a megküzdési stratégiák fejlesztésére és krízishelyzetek kezelésére. Ezt egészítik ki a csoportos programok, mint például az agressziókezelő tréningek, az addiktológiai foglalkozások és a szociális készségfejlesztő csoportok, amelyek a társas tanulás és az önreflexió erősítésén keresztül támogatják a változást.

A rendszer külön figyelmet fordít a speciális szükségletű csoportokra, így a fiatalkorúakra, nőkre és mentális problémákkal küzdő fogvatartottakra. Számukra célzott programok érhetők el, amelyek figyelembe veszik sajátos élethelyzetüket és kockázataikat. A mentális stabilitás fenntartásában fontos szerepet játszik a strukturált napirend, az oktatás és a munkavégzés, amelyek növelik az önértékelést és csökkentik a tétlenségből fakadó feszültséget. Emellett a családi kapcsolatok fenntartása és a vallási vagy közösségi programok is jelentős védőfaktort jelentenek. Az utóbbi években egyre nagyobb teret nyernek az alternatív módszerek, például a művészetterápia, a sportprogramok és az érzelmi szabályozást és a stresszkezelést segítő foglalkozások.

Mindazonáltal a rendszer kihívásokkal is küzd, különösen a szakemberhiány és az erőforrások korlátozottsága terén. A jövőbeni fejlesztések kulcsa az egyénre szabott programok erősítése és a reintegráció támogatása. A mentális egészség fejlesztése nemcsak egyéni, hanem társadalmi érdek is, hiszen hozzájárul a visszaesés csökkentéséhez és a sikeres társadalmi visszailleszkedéshez.

Kulcsszavak: büntetés-végrehajtás, mentális egészség, lelki egészség, kategóriarendszer, kreditpont, reintegrációs programok, művészetterápia

Várfalvi Marianna: A virtuális valóság – hogyan érinti az életkezdeti szenzitív korszak fejlődését? Prevenciós lehetőségek

A csecsemők és kisgyermekek idegrendszere még éretlen, ezért a képernyőkről származó vizuális és hangingerek megterhelők számukra, különösen, ha ezek nem valós tapasztalatokhoz kötődnek. A kutatások azt is mutatják, hogy a gyermekek nehezebben sajátítanak el készségeket pusztán képernyőn keresztül, mivel a tanuláshoz elengedhetetlen a valós utánzás és a szülői jelenlét. A gyermek fejlődése szempontjából kulcsfontosságú a személyes kapcsolat, a kommunikáció, az érintés és a közösen eltöltött idő, amelyek biztonságérzetet adnak és támogatják a megfelelő fejlődést. Ebben a nagyon korai életkezdeti időszakban kiemelt szerepe van a szoptatásnak, ami nem csak táplálás, hanem kötődési és fejlődési folyamat is. Az anya telefon- vagy képernyőhasználata szoptatás közben több szinten befolyásolhatja az anya-gyermek kapcsolatot. Szüksége van az anyának a pozitív megerősítésre, hogy elég jó anya, ki tudja elégíteni gyermeke szükségleteit. Van, aki még nem dolgozta fel, még nem fogadja el, hogy a szoptatással olyan taktilis (érintési) és érzelmi ingereket kap gyermekétől, ami számára is kellemes élményt, szeretet és elégedettség élményt nyújt. A digitális eszköz- és képernyő használattal, ha nincs önszabályozása, vagy családi megegyezés, állandó hiányérzetbe csúszhat, hogy miről marad le, mit nem csinál, miről nem értesül, miközben a szülés utáni hormonális újra szabályozás, a gyermekével eltöltött minél több fent leírt élmény fogja őt megerősíteni, hogy képes ellátni, megnyugtatni, szeretettel gondozni gyermekét, amire ő így megfelelő módon reagál. A szülés utáni depresszió, a szorongás, esetleg súlyosabb mentális állapotok egyik oka lehet a képernyőfüggőség, az anyasági élmények diszharmóniája.

A nem megfelelően felkészült, és digitális eszközhasználat szempontjából áthangolt édesanyák önértékelése, elégedettsége magával, anyaságával, a gyermek viselkedésével, a gyermek családon belüli beilleszkedésével alulmarad a várakozásuktól, és ez frusztrálja az anyai viselkedést is, amire a gyermek is kedvezőtlenül reagál, mert erre nincs felkészülve. Ilyenkor a gyermek vagy “kiharcolja magának minden áron az anya figyelmét, erőszakos, követelőző lesz, vagy ellenkező esetben beletörődik, hogy ő úgysem kapja meg, ami neki kellene, beéri a kevesebbel is, frusztrált lesz.

Az életkezdeti időszakban a szülőknek szóló figyelemfelkeltő, tájékoztató anyagok elkészítését terveztük a képernyőhasználat csökkentése, az ezzel kapcsolatos szülői szokások módosításának segítése, a korai kötődés, a biztonságos gyermek ellátás, gondozás érdekében. A téma kapcsolódik az Aktív Magyarország Programhoz és a Bethesda Gyermekkórház köré szerveződött szakértői grémium által megfogalmazott és közzétett szakmai ajánláshoz. Ebben a chartában a magyar szakértők véleménye szerint a 0-3 éves korú gyermekek képernyő idejének és digitális eszközhasználatának ideje: 0 perc.

https://www.mvszsz.hu/index.php/hu/232-szakertoi-konszenzus-a-gyermekek-es-serdu-lok-kepernyohasznalatarol

Az ajánlás kimondja azt is, hogy a szülők már a várandósság alatt alakítsák ki ezzel kapcsolatos családi szokásaikat, a már megszületett gyermekük jelenlétében kerüljék ezen eszközök használatát, figyelmüket, kommunikációjukat, gyermekellátási, gondozási tevékenységükre fordítsák.

A Magyar Védőnők Szakmai Szövetsége is tagja ennek a szakértői közösségnek, és 2025. augusztus 1-jén online cikket jelentetett meg az mvszsz.hu honlapján és facebook közösségi oldalán.

https://www.mvszsz.hu/index.php/hu/231-felkeszules-a-kepernyo-hasznalat-mentes-babafogadasra-szoptatasra

Az MVSZSZ pályázati támogatásból a gyermeket váró és 03 éves kisgyermeket nevelő szülők számára szemléletformáló, információs plakát elkészítését valósította meg. 2026. február elején 2500-2500, összesen 5.000 példány plakát jutott el a védőnői tanácsadókba, a szülészeti-, újszülött és koraszülött osztályokra.

A plakátok digitális elérhetőségét az mvszsz.hu weboldalról szabadon megosztjuk.

Összegzés: A képernyő használat nélkül megvalósuló szoptatás, gyermekgondozási tevékenységek és az így kapott élmények, a közösen eltöltött idő megtérülő befektetés: ami hosszabb távon erősíti a kötődést, és a gyermek érzelmi biztonságát is pozitívan befolyásolja, erősíti az anya öntértékelését, anyaszerepben való megfelelését, érzelmi biztonságát, a csecsemő–anya kapcsolat erősítését szolgálja.

Virtuális függőségeink

Workshop

Dr. Bodrogi Andrea, Balázs Miklós

Ébredések Alapítvány

Absztrakt

Az internetfüggőség a 21 század népbetegsége.

Az internet fejlődése jelentős változásokhoz vezetett a modern életben, és annak szerves részévé vált, mivel megkönnyítette azt, és számos előnnyel járt. Jelenleg az internet  a mindennapi élet elválaszthatatlan, nélkülözhetetlen része.

Ugyanakkor az internet túlzott használata magában hordozza a függőség kockázatát, így számos nemkívánatos következményével találkozhatunk. Az internethasználat ártalmatlan tevékenységként vagy hobbiként indul, de a használó idővel a rabjává válhat, mert a virtuális világ új lehetőségeket, új kapcsolatokat teremt.

A modern kor viselkedési addikcióinak tünetei nem különböznek a „klasszikus” függőségekétől. Az internet és az okos eszközök használata azonban mai életformánkban társadalmilag elfogadottá a hétköznapokban szinte elengedhetetlenné vált, így az internet- vagy eszközfüggőség észrevétlenül kúszik be az életünkbe, nem is érzékeljük, hogy már elveszítettük felette a kontrollt. Az internethasználat egyre több és több időt vesz el az addikt személyektől, az online tér válik a világuk középpontjává, míg a kapcsolatok, az iskola, a munka, egyéb szórakozások, és örömek elveszítik fontosságukat. Az internetaddikció gyakran együtt jár a társas kacsoltokban megmutatkozó nehézségekkel, szociális szorongással, önértékelési zavarral és nem hatékony stratégiákkal a stressz kezelésére.

A virtuális világ a használóknak anonymitást, a valóságtól való eltávolodás érzését, a feszültség megszüntetésének képességét biztosítja, valamint a szórakozáshoz való hosszútávú és ingyenes hozzáférés lehetőségét, és a szociális elfogadás esélyét.

Workshopunkban közös gondolkodásra invitáljuk a résztvevőket, saját tapasztalataink, nehézségeink megosztására, a rendelkezésünkre álló kezelési stratégiák megvitatására.

Ez tünet! Ez trauma! – A címkézés mellékhatásai a családok épülésében
Puskásné Imre Boglárka,  Kéri Péter, Puskás Levente  (Ébredések Alapítvány)

A workshop középpontjában az a kérdés áll, hogyan változtatja meg a családok mindennapi működését, kommunikációját és önértelmezését, amikor egy-egy viselkedésre, reakcióra vagy érzelmi állapotra „tünetként” kezdünk tekinteni. Az elmúlt két „Könnyebb Közösen” hozzátartozói hétvége során újra és újra megjelent az a tapasztalat, hogy számos olyan jelenség – félelem, visszahúzódás, túlzott érzékenység, düh, bizalmatlanság vagy akár elhallgatás – amelyek normál emberi helyzetekben is jelen vannak, egészen más jelentést kapnak, amikor pszichiátriai diagnózissal élő személyhez kapcsoljuk őket.

A workshop nem diagnosztikai vagy oktató jellegű előadás lesz, hanem a hozzátartozói megélésekből kiinduló közös gondolkodás arról, hogyan hatnak a címkék a családok belső dinamikáira, a kapcsolatokra és az önazonosságra. Mit jelent egy családban az, hogy „ez csak tünet”? Mi történik akkor, amikor minden reakció mögött betegséget kezdünk keresni? És hogyan lehet úgy jelen lenni egymás számára, hogy közben ne vesszen el az ember maga a diagnózis mögött?

A workshop során lived experience alapú példákon keresztül vizsgáljuk meg a nyílt beszélgetések, az ítéletmentes reflexió és a közösségi megosztás szerepét a családok rezilienciájának erősítésében. Célunk nem egyszerű válaszok adása, hanem annak megmutatása, hogy a közös gondolkodás önmagában is képes csökkenteni a családokra nehezedő izolációt és bizonytalanságot.