KANADÁBAN JÁRTAM

 

Dr. Mérey Zsolt: Úti jelentés I. 

2019 november 11-13. között egymást követően került megrendezésre az Intervoice Nemzetközi Hanghalló Egyesület 11. és az AQRP (Association Québecoise pour la Réadaptation psychosociale – Quebeci Egyesület a Pszichoszociális Readaptációért) 19. kongresszusa melynek mottója: „Merj, vegyél részt, alakítsd át, érezd magadénak a változást, hogy befolyásolhasd azt!” A Hanghalló Mozgalom fellendítésén belül a szervezők a hangsúlyt a hanghallással való foglalkozás innovatív módszereire, valamint a hanghallók foglalkoztatásának kérdésére helyezték.

Roxane, Pierre és én

A kanadai és az amerikai kormányzati támogatás lehetővé tette több száz hanghalló részvételét. A 12 országból érkező szakértők 25%-a is tapasztalati szakértő volt. A világkonferencia jelentősége szerintem mind a plenáris üléseken és a kerekasztal beszélgetéseken, mind pedig a workshopokban két területen mutatkozott meg markánsan: Egyrészt Marius Romme megnyitó beszédében világosan szembe állította a Hanghalló Módszer hanghallás értelmezését és traumafelfogását a főáramú biomedikális betegségfelfogással, melyet a hozzászólók is egyhangúan támogattak és elmélyítettek. Másrészt a vezető politikusok megjelenése és a hanghallók felvetései iránti fogékonysága azt bizonyítja, hogy a hanghalló mozgalom, a mozgalomban résztvevők száma, legalábbis Kanadában elérte a kritikus tömeget, melyet parlamenti és kormányzati szinten is figyelembe kell venni és kezelni kell. A québeci Egészségügyi és Szociális Minisztérium részéről Marilyne Picard parlamenti képviselő asszony szólt a résztvevőkhöz, maga is a fogyatékkal élők mozgalmának résztvevőjeként. Nathalie Godfrind, a québeci egyesület nemzetközi koordinátora beszámolt a hanghalló mozgalom támogatásának eredményeiről Brazíliában, Portugáliában, Mexikóban és Izlandon. Brazíliában 35 csoport működik, Mexico Cityben most indult hanghalló csoport. A kommunikáció új eszközei az online hanghalló csoportok, a hanghalló fórumok és több dokumentumfilmet is feltöltöttek a youtube-ra.

Karen Taylor beszámolt Ron Coleman állapotáról, akinél korai demenciát diagnosztizáltak, mely elsősorban emlékezetzavarokban nyilvánul meg. Ron aktivitása viszont töretlen: drámájának például most volt felolvasó estje, valamint beindította a Demencia Rádió adásait is.

Magali Molinié, a REV france, a Francia Hanghalló Hálózat képviselője fontos célként jelölte meg a hanghallók társadalmi hálózatának a fejlesztését, a marginalizáció elleni küzdelmet. Kifejtette, hogy a gyógyszerhez hasonlóan a segítség is könnyen méreggé válhat.

A panelisták közül az angliai Paul Baker szerint a hanghalló mozgalom fejlődését jól mutatja, hogy tíz évvel ezelőtt, amikor először járt Montreálban, akkor egy workshop keretében mutathatta be a hanghalló módszert, most pedig az egész konferenciát ennek a témának szentelték. Marius Romme elveit követve a pszichotikusnak nevezett tapasztalatok nem-medikális leírása, megfogalmazása mellett érvelt: „Ne használjátok az orvosi nyelvet, mert mi nem hiszünk az agyi megbetegedésben.” Követendő példaként említette a Triesztben szerzett tapasztalatait. Feladatként azt fogalmazta meg, hogy olyan tereket kell létrehozni, ahol megtörténhet a változás.

Az amerikai Will Hall a hanghallás problémáját a világot fenyegető nagy problémák felől közelítve kifejtette, hogy a klímaválság miatt mindennek meg kell változnia, és ezt a változást a széles társadalmi mozgalmakban kifejtett aktivizmus, aktív részvétel mozdíthatja elő. A pszichiátereknek elő kell bújniuk a bürokratikus páncéljukból, meg kell mutatniuk saját sérülékenységüket, hogy létre jöhessen az egyenlő felek közötti párbeszéd.

Dr. Pierre Bleau-t, idén júliusban nevezte ki Quebec Szövetségi Tartomány egészségügyi és szociális minisztere a quebeci lelki egészség és igazságügyi pszichiátriai szolgálatainak főigazgatójává. Ebben a minőségében a pszichiáter Pierre Bleau kormányprogrammá tette a 30 éve tevékenykedő RACOR Egyesület ( Réseau Alternatif et Communautaire des ORganismes en santé mentale – a lelki egészség terén működő Közösségi és Alternatív Szervezetek Hálózata) tevékenységét és célkitűzéseit. Ezzel a közösségi pszichiátriai ellátás vezető kormányprogrammá vált. Pierre Bleau beszédében traumatizált gyermekkorát, majd pályáját felvázolva elmondta, hogy amikor pályakezdőként a 80-as években azt tapasztalta,hogy az érzelmeket gyógyszerekkel kezelték, akkor közösségi pszichiátriáról álmodozott: „Nem megbetegedett agyakat kezeltem, hanem szenvedő embereket.” Azt tartja helyesnek, hogy a segítségre szorulókat hozzátartozók, tapasztalati szakértők és szakemberek által biztosított kísérő tervvel lássák el. A konferencia alatt személyesen is beszéltem Bleau doktorral, tájékoztattam az Ébredések Alapítvány tevékenységéről és az Alapítvány által szervezett közösségi konferenciákról. Pierre Bleau szívesen részt venne az egyik budapesti konferencián. Hasonló beszélgetést folytattam Diane Harvey asszonnyal, a konferenciát szervező APQR Egyesület főigazgatójával, aki szintén kész felvenni a kapcsolatot a Magyar Hanghalló Mozgalommal.

A meghívott előadók között volt a népszerű médiaszemélyiség, az antropológus Serge Bouchard, aki kórképét adta végsőkig hajszolt individualizmusnak, a szilánkjaira tört társadalomnak, ostorozva a rosszul értelmezett autonómiát. Arra buzdított, hogy győzzük le legnagyobb ellenségünket, a csöndet, mivel minden tapasztalat közölhető, a kommunikáció részévé tehető.

A konferenciaterem előterében bemutatták a Magyar Hanghalló Mozgalom történetéről készített posztert. Az érdeklődőknek szóbeli tájékoztatást adtam.

Úti jelentés 2. Dr. Mérey Zsolt workshopja:

A Hanghallás példatár bemutatása – A hangok szimbolikus üzenetének megfejtése

A workshopra 2019. november 13-án az F09-es programpontban a St-Laurent 4. sz. teremben került sor kb. 50 résztvevõ jelenlétében. A workshop brain storminggal kezdõdött. A résztvevõk által megosztott saját vagy mástól hallott hangjelentéseket táblára írtam az alábbiak szerint:

Szeretlek.

Öld meg magad!

Gyújtsd fel a házat!

Találd meg a kulcsot!

Az apád bûnözõ!

Csináld meg azt, amit én akarok, mert különben nagy baja történik anyádnak!

Mindenki engem keres!

Paranoiás!

Te vagy a Szentlélek!

Nem vagy jó ember!

Ördögfattyú vagy!

Ezután a hangjelenségeket közösen csoportosítottuk. A résztvevõk gyorsan beazonosítottak 3 csoportot: Becsmérlés, utasítások, fenyegetések. Ezt követõen a PPP-prezentációm alapján ismertettem az általam használt csoportosítást. A táblára írt példák alapján és a példatárból kibõvítve beszéltük meg a többi csoportot: ténymegállapítás, kritika, keressük a helyünket a világban, a hang mint társ. A résztvevõk egyetértettek ezzel a felosztással. Ezután visszatértünk a táblára felírt hangjelenségekre. Mindegyik hangjelenségre beidéztem az 50 felépülés-történet hasonló hangtapasztalatát:

Szeretlek: – Ami története: A tehetetlenül szenvedõ kislány életmentõ jó hangja.

Öld meg magad! Gyújtsd fel a házat! – Itt megbeszéltük a bántalmazás továbbadásának a kérdését. Tudattalanul vagy másnak, vagy saját magunknak adjuk tovább a bántalmazást. Kipróbáltuk a hangnak feltehetõ eldöntendõ kérdéseket is: Öljem meg magam azért, mert nekem nagyon rosszat tettek? Jogom van a boldogságra akkor is, ha velem valami nagyon rosszat tettek? Tegyek valami rosszat azért, mert engem súlyos bántalmazás ért? Ezt a gondolatmenetet a hallgatóság könnyen elfogadta.

Nem vagy jó ember! Ördögfattyú vagy! – A kritika, becsmérlés szintén a bántalmazásra vezethetõ vissza. Itt megbeszéltük, hogy a bántalmazó is a korábban elszenvedett bántalmazást adja tovább. (Caroline és Mieke története)

Paranoiás! – Itt kézenfekvõ volt a pszichiátriai diagnózis – azaz ennek az állapotnak a hagyományos pszichiátriai felfogás szerinti értelmezése – hatásának a kimutatása.

Találd meg a kulcsot! – Itt már nehezebb volt a diagnózis hatásának a kimutatása. A hanghalló nem fogadja el a hagyományos diagnózist, keresi, keresi a hanghallás általa is elfogadható magyarázatát. Feltehetõ eldöntendõ kérdések: Összefügg a hanghallás az életeseményekkel? a szenvedéssel, a traumákkal? Ha a traumák feldolgozhatók, akkor a hanghallás is visszavonulhat?

Mindenki engem keres. – A diagnózis – azaz ennek az állapotnak a hagyományos pszichiátriai betegfelfogás szerinti értelmezése – hang formájában jelenik meg: Kiszámíthatatlan vagy, veszélyes vagy, felügyeletre szorulsz! Eldöntendõ kérdések: Veszélyes az, aki dolgozik a felépülésén? A hanghalló csoportok tagjainál 7 év alatt volt bárkivel ilyen probléma? A diagnózis megjelenése hang formájában újdonságként hatott a hallgatóságra. Lelkesedéssel tették magukévá ezt a gondolatmenetet.

Te vagy a Szentlélek! – A hangjelenséget megosztó résztvevõ egyet értett azzal, hogy itt tágabb értelmezésben arról van szó, hogy keressük a helyünket a világban. (Andreas Gehrke története)

Gyorsan elszaladt a másfél óra. Végül megbeszéltük, hogy a hang mindig segíteni akar, ráirányítja a figyelmet a megoldatlan problémákra, melyeknek megoldása elvezethet a zaklató hanghallás megszûnéséhez.

A workshopot hasznosnak tartom. A hallgatóság körében a szakemberek mellett többségben voltak a felépült hanghallók. Számukra a hanghallást kezelõ különbözõ stratégiák, valamint a felépülést elõsegítõ egyéb terápiák nagy segítséget jelentettek. A hangok szimbolikus üzenetének megfejtése eldöntendõ kérdések segítségével új volt számukra, és ezt a módszert hasznos megerõsítésként értékelték.

A workshop elõtt alkalmam volt találkozni Marius Romméval. Megmutattam neki a hanghalló példatárt, benne a függelékben az õ budapesti beszédével. Tetszett neki a hangjelenségek gyûjteménye. Adott is egy ajánlólevelet az angol változat megjelentetéséhez.

Úti jelentés 3. Mérey Zsolt

GAM (Gestion autonome de médication – A gyógyszerezés önrendelkezésû kezelése)

1997-ben két québeci egyesület , a RRASMQ (Regroupement des ressources alternatives en santé mentale du Québec — a Québeci lelki egészségügy alternatív erõforrásainak összefogása), az AGIDD—SMQ (Association des groupes d’intervention en défense des droits en santé mentale du Québec – a Québeci lelki egészségügyi jogvédõ csoportok szövetsége) és egy kutatócsoport, az ÉRASME (Équipe de recherche et d’action en santé mentale et culture – a lelki egészség és a kultúra területén tevékenykedõ kutató- és akciócsoport) arra vállalkozott, hogy a gyógyszerezésük feletti rendelkezést visszavenni kívánó felhasználók támogatása céljából kidolgozzák és próbára bocsájtják az ígéretes kísérleti projektet, a GAM-ot. 1999-ben a projektben résztvevõ felhasználók, szolgáltatók és egyesületek kiadták a projekt eredményeit összefoglaló RRASMQ-nyilatkozatot. A kutatócsoport több alkalommal végzett felmérõ tanulmányt, melynek alapján a projekt elnyerte a québeci Egészségügyi és Szociális Minisztérium, valamint a Gazdasági innovációs és külkereskedelmi Minisztérium támogatását. 2012-ben a kormányzat kitüntetésben részesítette a projektet, mely Québec Tartományon kívül külföldön is kezd elterjedni, így Brazíliában, Spanyolországban és Japánban.

A két nyelven, franciául és angolul megjelent személyes útmutató kézikönyv javított kiadása 2017-ben látott napvilágot. A kiadvány egyúttal munkafüzetként is szolgál, a projekt súlyponti kérdéseinek írásbeli megválaszolása elõsegíti a módszer személyre szabott alkalmazását.

A GAM lényege az a gondolkodási és cselekvési folyamat, mely lehetõvé teszi a felhasználóknak, hogy kérdéseket tegyenek fel és elgondolkozzanak a gyógyszerezésükkel, az egészségi állapotukkal és a környezetükkel kapcsolatos helyzetekrõl. A GAM nem öncélú: a célja az, hogy javuljon az életminõség és annak egyik eszköze, hogy az életünk irányítását ismét a saját kezünkbe vegyük. A GAM alapelvei szerint a kielégítõ életminõség személyes jellegû, személyenként változik. Mindenkit szakértõnek kell tekintenünk az életeseményeinek és a gyógyszerezésének a vonatkozásában. A lelki egészség terén a gyógyszerek szerepe nem semleges: mindenki számára valami személyes jelentõsége van, amit figyelembe kell venni. Mindeni képes élni a személyes jogaival, és ezeket a jogokat tiszteletben kell tartani (pl. az információhoz való jog, a kezelés vonatkozásában egyetértési jog, a támogatáshoz (vagy végigkíséréshez való jog, a kezelésben való részvétel joga).

A megtapasztalt szenvedés a személyiség egészét érinti, ezért azt tág értelemben kell értelmezni és többoldalú válaszokkal kell megközelíteni.

A személyes útmutatónak szánt kézikönyv többféle forrásból merít: a korábban pszichiátriai gyógyszerezés alatt állt, a jelenleg is gyógyszereket szedõ felhasználók, a hozzátartozók, az õket végigkísérõ szakemberek tapasztalataiból, valamint a biomedikális és a társadalomtudományok kutatási eredményeibõl. A felépülés útját egyengetõ sok-sok segítõ ellenére mindenki saját maga tudja felfedezni és kialakítani, hogy mi a legjobb a maga számára. A folyamat ritmusa is egyénenként változó. Ebben is mindenki saját maga képes a legjobban dönteni. Azt azonban sohasem szabad szem elõl téveszteni, milyen veszélyeket rejt magában az, ha valaki a szakember kikerülésével kezdi el csökkenteni vagy hagyja el a gyógyszerét és nem teszi meg a szükséges óvintézkedéseket.

A személyre szabott útmutatóban megtalálhatók

a gyógyszerezésre és a felhasználói jogokra vonatkozó információk

a személyes gondolkodás elmélyítését segítõ kérdések

a GAM folyamatát sikeresen teljesítõk tanúságtételei

a további elõrehaladást segítõ eszközök és referenciák

Az útmutató 7 lépést ajánl a folyamathoz

Az 1. lépés – a felébredés. Mottója: Személyiség vagyok, nem betegség

az alapvetõ felhasználói jogok és jogintézmények, jogsegély

2. lépés: Figyeld meg magad, ismerj magadra!

— tapasztalataim a gyógykezelés vonatkozásában: Mire jó a gyógyszerezés? Milyen hatásai vannak a gyógyszereimnek? Milyen szimbolikus jelentések kötõdnek a gyógyszerezésemhez? Milyen gondolatok, milyen képek, milyen érzelmek merülnek fel bennem a gyógyszer szó hallatán?

— tapasztalataim az életem különbözõ területein: egészségem, szükségleteim, kívánságaim és álmaim

3. A helyi közösség erõforrásai

A lelki egészség alternatív erõforrásai

Gyógyszerismeret – a pszichotrop készítmények

4. A döntés

Milyen mérleget állítasz fel az elõzõ vizsgálatok alapján a lelki és fizikai állapotodról, az életkörülményeidrõl, a szedett gyógyszerekrõl, vannak-e még tisztázatlan kérdések, hol lehetne informálódni, ki tudna segíteni?

Melyek a gyógyszerezés megváltoztatásának elõnyei, hátrányai.

Itt személyes döntésrõl van szó.

5. A változtatás megtervezése, a rákészülés

Vigyázat! nem szabad hirtelen leállni a gyógyszerezéssel!

Fontos tudnod, hogy a pszichotrop gyógyszerek csökkentése nem jelent pihenést. Hatalmas kihívást jelent a hosszú intellektuális, fizikai és érzelmi zsibbadtságból való kiemelkedés a gyógyszercsökkentést vagy elhagyást követõen. Soha se feledd, hogy megvan a belsõ tartásod és a belsõ erõforrásaid ahhoz, hogy elérd a célodat.

Figyelembe kell venni:

a) a személyes kihívásokat (a folyamat ismerete, a feltörõ erõs érzelmek kezelése, akcióterv)

helyettesítõ lehetõségek keresése

a változás elfogadása

új élethigiénia elfogadása (étrend, testgyakorlás, egyszerre csak egy változtatás, türelem)

b) gyógyszerismeret

c) a környezetet, a várható segítséget (a segítõk is ismerjék meg ezt az útikönyvet), tárgyalás az orvossal

6. A gyógyszercsökkentés vagy elhagyás módszertana, az elvonási tünetek csökkentése

A 10%-os csökkentés módszere

Alapelvek:

Egyszerre csak egy gyógyszert lehet csökkenteni

A gyógyszer összetételétõl, lebomlási idejétõl és a személyes hatástól függõen változik a csökkentési folyamat ideje.

A pszichotrop gyógyszerek csökkentésekor nem történhet kudarc.

Ne hasonlítsuk magunkat másokhoz. Mindenkinek megvan a személyes útja.

Bizonyos elvonási tünetek nagyon erõsek lehetnek. Vissza lehet térni egy korábbi állapotra és lassabban lehet továbbhaladni.

A végsõ állapotnak nem kell feltétlenül a teljes elhagyást jelenteni, de a csökkentés érje el a személyes komfortzónát.

Nem lehet elégszer ismételni:

Te magad vagy a szakértõ!

7. Megküzdés az elvonási tünetekkel és az érzelmek visszatérésével.

A fizikai és lelki újjáépítés szakaszában megjelenhetnek a korábbi, kezdeti zavarok, a lelki mûködés felgyorsul.

Gyakran szükség van életmódváltásra és helyettesítõ megoldásokra. Hasznos a naplóírás. Egy rövid visszaesés nem kudarc, csak átmeneti akadály.

A pszichotrop gyógyszerek elvonásának tünetei

A csökkentés folyamata teljesen egyedi és egyszeri, hatásait nem lehet teljességgel elõre látni. Néhány tünet megjelenését gyakran visszaesésként értelmezik, és valóban az elvonási tünetek nagyon hasonlítanak ezekre. Fontos azonban feltételeznünk, hogy ezek elvonási tünetek, melyek idõvel csökkennek. Az is lényeges, hogy a félelem és a környezet félelme megnehezíti ezek kezelését. Ügyelni kell a stresszekre, mert ezeknek a hatása összetéveszthetõ az elvonási tünetekkel.

Az útikönyv felsorolja a különbözõ pszichotrop gyógyszerek elvonására jellemzõ tüneteket, külön csoportosítva a lehetséges lelki és fizikai tüneteket.

Mit kell kezelni?

az erõsen feltörõ érzelmeket és érzéseket

a jogos haragot

az energia visszatérését

a fájó izmokat

Szükség van a krízishelyzetek megelõzésére vonatkozó tervre.

Ismerni kell a kezdeti tüneteket.

Felvillant egy fény az éjszakában. Reményt kaptam, másképpen. mint csak kapszulákban. Reményt, hogy végre elmozdulok afelé, aki vagyok, visszanyerem a természetes egyensúlyomat, a belsõ mozgásomat, inkább, mint ezt a mozdulatlanságot, ezt a sántikáló, kémiai szerek által fenntartott egyensúlyt (…) Ez a folyamat (GAM) lehet, hogy túl sokat követel, sõt idõnként még fájdalmas is. De ez számomra egyfajta szükséges átmenetet jelentett a személyes hatalmam, a méltóságom, a létem és a cselekvésem szabadságának visszahódításához.” Marie-Élaine Dubois, A másik Tér, 2009

Jó utat! A kudarc nem létezik!

A kézikönyv kiadásának vezetõje, Céline Cyr szívesen együttmûködne az Ébredések Alapítvánnyal. Lehetségesnek tartja hozzájárulásukat a kézikönyv magyar kiadásához.

Úti jelentés 4.

RPST (Réadaptation psychosocial par le travail – a foglalkoztatás segítségével történõ lelki és társadalmi visszailleszkedés) – a szolgáltatók értékelése és folyamatos fejlesztése

A szeminárium tárgyát képezõ kísérleti projekt célja a foglalkoztatás segítségével történõ lelki és társadalmi visszailleszkedés területén mûködõ szolgáltatók munkájának értékelése és folyamatos fejlesztése. A projekt vezetésével az AQRP Egyesület bízta meg François Lauzier-Jobint, aki a közösségi pszichológiából szerzett doktori címet. Munkatársa Simon Hénaire, az AQRP tapasztalati szakértõje.

A projekt elméleti alapját a munka, a lelki egészség és a társadalmi-szakmai beilleszkedés együttes figyelembe vétele képezi.

Az elméleti bevezetõ egyszerre vizsgálja a munka megterhelõ, negatív hatásait, a munkanélküliség negatív hatásait és a munka jótékony hatásait. Mindebbõl következik, hogy a munka a lelki egészség egyik jelentõs meghatározója. A lelki egészség területén a társadalmi-szakmai beilleszkedést a felépülés forrásának tekintik és ezt a quebeci kormány a lelki egészség 2015-2020-as akciótervének 7. intézkedési pontjában rögzítette.

A társadalmi-szakmai beilleszkedést célzó szolgáltatások igen változatos képet mutatnak mind a szolgáltatás helyszíne, mind pedig annak struktúrája és megvalósítása szerint. A jelen kutatás azt vizsgálja, hogy ezek a szolgáltatások mennyiben tükrözik a foglalkoztatás segítségével történõ lelki és társadalmi visszailleszkedés (RPST) alapelveit, melyek az alábbiak:

– A foglalkoztatás felépüléselvû, a munka módozatainak a felépülést kell szolgálniuk.

– Nem tévesztendõ össze a támogatott, védett foglalkoztatással, mely elkülönülten, gyakran kórházi környezetben történik.

– A helyi közösséghez, a helyi önkormányzathoz kötõdik, szellemiségében és finanszírozásában.

– Figyelembe veszi a helyi kulturális adottságokat.

– Politikai eszközökkel irányítják (törvények, kormányzati szolgáltatások, programok és támogatások).

A társadalmi-szakmai beilleszkedés állomásai:

1)Társadalmi részvétel – foglalkoztatás, felkészítés nélkül – fizetés nélkül – pl. szabadidõs elfoglaltság, önkéntesség

2) RPST – munkatevékenység, felkészítés – pénzbeli támogatás – pl. munkahely

3) A foglalkoztatási készség fejlesztése – a foglalkoztatási készséget megelõzõ állapot – pl. részvétel a PAAS programban (szociális segély és személyes támogatás kormányprogramja)

4) Beilleszkedés/munkahely megtartása – munka – fizetés – pl IPS (Integrated Project Services – globálisan tevékenykedõ kanadai munkaközvetítõ ügynökség)

A kutatás során áttekintették a Quebecben tevékenykedõ szolgáltatókat, kiválasztva azokat, melyek az RPST elvei szerint mûködnek, a többieknek felajánlották a segítséget az átálláshoz erre a módszerre. 86%-ban kaptak pozitív választ.

Jelenleg a szolgáltatók túlnyomó része a PSOC (Programme de soutien aux organismes communautaires – az önkormányzati szervezeteket támogató kormányzati program) program keretében kapja a mûködési támogatást. A problémát az okozza, hogy ez a program jelenleg nem támogatja az RPST-módszert. Így a szolgáltatóknak külön forrásokat kell keresniük a módszer használatára.

A kapott visszajelzések azt mutatták, hogy egy személy általában 2 és fél évet tölt RPST elvek szerint, mielõtt a foglalkoztatása elkezdõdne. Átlagban heti 16 órát vesz igénybe a felkészítésük. órabérük 2,2 CAD volt átlagban (kb. 480 Ft). A kormányzati foglalkoztatás heti 20 órát ír elõ.

A tanulmány egy tapasztalati szakértõ felépülés-történetén keresztül mutatta be a módszer rövid-, közép- és hosszú távú eredményeit a felépülési folyamatban, melynek végsõ célja az állampolgári méltóság helyreállítása, melynek a kapitalista társadalomban az egyik fõ összetevõje a munka.

Úti jelentés 5.

A pszichiátriai ellátás reformja Belgiumban

A konferencia keretében Bernard Jacob, a belga szövetségi Egészségügyi Minisztérium reformokért felelõs koordinátora tartott beszámolót a belgiumi pszichiátriai ellátás reformjáról. A reformot elsõsorban az indokolja, hogy a kórházi ágyak 80%-át meg kívánják szüntetni. A reform alapgondolata: a segítségre szoruló személy szükségleteibõl kell kiindulni, valamint biztosítani kell a segítségre szorulók és a hozzátartozók részvételét a gondozási folyamatban.

Az ellátási költségeket ábrázoló piramisból kitûnik, hogy a kórházi ellátás esetén a kezelési folyamat elején a személyi költségek alacsonyak, majd a kórházi ellátás során ezek magasak. A közösségi ellátás esetén a kezelési folyamat elején magasak a költségek, viszont a kórházi ellátás költségei alacsonyak.

A reform során az intézmények bezárása helyett a szakszemélyzet átképzésére kívánják helyezni a hangsúlyt. A megszûnõ ágyak helyében az ellátás színvonalát kívánják emelni. Mozgó szakmai csoportokat kívánnak kialakítani az Open Dialogue mintájára. Ehhez a szervezeti és ellátási kultúra megváltoztatására van szükség a kommunikáció, a képzés és a politika területén. Ez nem forradalom, nincs erõszak, az idõ tényezõt tiszteletben kell tartani. A képzés során a keresztképzés elvét kívánják érvényesíteni: a felhasználókból is kiképzõk lesznek.

A szakemberek bevonása a folyamatba sok nehézséggel jár: erõs a korporatizmus és a kórházi lobbi. A reform során központi szerepet szánnak a helyi önkormányzatoknak, a helyi közösségeknek. Szerzõdéseket kötnek az egyetemekkel és a felhasználói, hozzátartozói Egyesületekkel.

A reform jogi alapját a 107-es törvény rögzítette. A törvényben a beteg szót a felhasználóval helyettesítették, a hozzátartozók pedig terápiás partner minõsítést kaptak. A törvény lehetõvé teszi, hogy a tapasztalati szakértõket munkaszerzõdésben foglalkoztassák. A felhasználók ellátásának személyre szabott gondozási terv szerint kell történnie.

A részvételt a trialógus elv biztosítja, melynek értelmében jó együttmûködést kell kialakítani a felhasználók, a szakszemélyzet és a hozzátartozók között a partnerségi viszony alapján. A felhasználók és a hozzátartozók részvételének elõsegítésére szolgáltató szervezetben felhasználói bizottságot kell létrehozni. Az általánosabb érvényû felvetések számára területi egységenként felhasználói és hozzátartozói tanácsokat hoznak létre a felvetések megvitatására, túllépve az egyéni kérdésfelvetéseken. A felhasználók és a hozzátartozók részvételét a regionális és szövetségi szinten mûködõ egyesületek segítik, melyeket a helyi önkormányzatok, illetve a minisztérium és személyesen a miniszter is finanszíroz. Itt tehát közpénzbõl finanszírozott, partnerségi feladatokat ellátó szervezõdésekrõl van szó. A reformfolyamat értékelését egyetemi kutatócsoportok látják el.

Bernard Jacob összehasonlította a franciaországi és a belgiumi reformot. Szerinte Franciaországban rengeteg jelentés készül, de nem történik meg az alkalmazásuk. Belgiumban megalkották a 107-es törvényt, mely fogalommá vált, s melynek végrehajtása lassan elõrehalad.

Úti jelentés 6.

Látogatás a Le CAP (Fordulópont) mûvészetterápiás központban

Xavier Bonpunt igazgató meghívására látogatást tettem a Le CAP (Fordulópont) mvészetterápiás mûhelyben. A meghívást annak köszönhettem, hogy a mûhely alapítója a magyar származású, és magyarságát végig megõrzõ és másokkal megosztó festõmûvész, Révai Mária (1911-1997) volt, aki egyúttal a kanadai mûvészetterápia megalapítója is volt. Tanítványa, Yvon Lamy mûvészet terapeuta könyvet írt Révai Mária életérõl és munkásságáról. A könyv külön fejezetet szentel Révai Mária gyûjteményének, mely az általa gondozott páciensek alkotásait, rajzait, festményeit tartalmazza dokumentálva egyszersmind Révai Mária szakmai magyarázatait is. A képekben a patologikusnak tekintett formai sajátosságok mellett a szimbolikus ábrázolások is megjelennek, melyek üzenete hasonlatosságot mutat a hanghalló módszerben vizsgált hangjelenségek szimbolikus üzenetéhez. Jó példa erre a 81. számú festmény és a hozzá fûzött magyarázat a 230. oldalon, melyet szeretnék vázlatosan idézni:

„… A következõkben megvizsgáljuk az egyik beteg által kifejezett szimbólumokat. A beteg, egy fiatalember Közép-Európában született, a három gyermek közül a legfiatalabb. Az apja meghalt a II. Világháborúban. Anyja által elkényeztetett gyerekként elveszettnek érezte magát, amikor Kanadába emigrált, ahol sikertelenül próbálkozott meg több mesterséggel is.

Elsõ felvételkor: feszültség, szorongás, fáradtság

Diagnózis: szkizofrénia

Ergoterápia (mozgásszervi rehabilitáció): mûvészet, kerámia, asztalosság

Pszichotikus állapotban morbid érdeklõdést mutat a festészet iránt. Javuló állapotban gyakorlatiasabb elfoglaltság felé fordul, asztalosként tevékenykedik.

Elsõ kórházi tartózkodása idején, a Montreáli Szépmûvészeti Múzeumban tett csoportos látogatást során nagy hatást tett rá a Georges de la Tournak tulajdonított Szent Jeromos-kép. Ezt követõen határozta el, hogy a fény-árnyék hatást bemutató képet fest.

Bár csak kezdõ festõ volt, igen összetett képet alkotott: egy koporsó van letéve egy frissen kiásott sír mellé. A halott egyik karja kilóg a félig nyitott koporsótetõn. Egy másik sír elõtt egy asszony térdel. A Halált kezében a kaszával lángok világítják meg. A fenyegetõ ég alatt három fa hajladozik a szélben.

A páciens magyarázata: a halott a koporsóban, az õ maga. Kezével int az öregasszonynak, figyelmeztetve, hogy nemsokára üt az õ órája is. Ennek a magyarázatnak és az elõtörténetnek az ismeretében beazonosítható a többi szereplõ is. Az õ édesanyja térdepel az apja sírjánál, míg a három fa a bátyját, a nõvérét és õt magát ábrázolja. Erre a festményre nagyon jól illik Jaspers meghatározása Sterbestimmung (halál hangulata), a halál légköre. (…)/ a szerzõ Dr. Plokkert idézi/: a páciens harca, hogy új világot építsen a megváltozott „én”-je köré. /Majd tovább Verbeek-et idézve/: „az új énnek e grandiózus és mágikus erõfeszítései mögött azonban a Semmi rejtõzik. A páciens már nincs az élõk sorában, de meghalni sem tud.

Összegezve, ezek az idézetek összefoglalják a betegünk képének alapvetõ gondolatát. (…) /Majd Jung idézettel összegez/: Jung Az ember és szimbólumai címû mûvében ír a a különbözõ álmokról, melyek megjósolják valakinek a halálát, oly módon, hogy a tûz martalékaként mutatják õt.”

A képi ábrázolásokban megjelenített halál általános szimbolikája nem képes feloldani a képnek az alkotó, a szenvedõ felhasználó számára érvényes szimbolikus üzenetét.

A halál, a meghalás a hanghalló csoportokban is lépten-nyomon megjelenik hangjelenségek formájában: Meghalsz! Megdöglesz! Megöllek! Kikészítünk! Véged van! stb. Ezt mi a hanghalló módszer alapján a pszichiátriai diagnózis megjelenésével, annak pesszimista életprognózisával hozzuk kapcsolatba. A zaklató hangjelenségnek a felépülés lehetõségére vonatkozó eldöntendõ kérdésekkel sikerült véget vetni: Lehetséges a felépülés! Van kiút! Te is tehetsz érte! stb.

A melléklethez még csatoltam jó néhány képet a gyûjteménybõl, melyeket a hanghalló módszer szempontjából is értékelhetõnek tartok. Ez egy késõbbi tanulmány tárgyát képezheti.

A központban a festõmûhely mellett szövõ- és textilmûhely is mûködik szakmai vezetéssel. A felhasználók különbözõ ajándéktárgyakat és használati tárgyakat készítenek, melyeket jótékonysági vásárokon értékesítenek. A központot hivatásos festõk is támogatják, egy-egy mûvük felajánlsával az év végi közös kiállításra és aukcióra.

A központnak az önkormányzati támogatás mellett a mködéshez szüksége van az eladásokból származó bevételre.

A mûvészeti központ fontos feladata a felhasználók felkészítése a foglalkoztatásra. Erre a célra csoportterem áll rendelkezésre.

Xavier Bonpunt igazgató szívesen felvenné a kapcsolatot az Ébredések Alapítvánnyal és az alapítvány keretében mûködõ Barcsay-körrel. Skype-találkozásra is nyitottak.