SZIGET 2015

Az Ébredések Alapítvány 2015-ös Sziget-sátrának felirata Pszichotraumatológia volt. A központi gondolat, „hívószó” tehát a trauma volt. A trauma szó görög eredetű, jelentése seb, sérülés, ám míg korábban csak testi sérülésekre alkalmazták, ma már a köznyelvben is elterjedt, a súlyos lelki megrázkódtatások szinonimájaként.

Az idei érdeklődők lefesthették tenyérnyi színes papírlapokra, hogy mi okozott az életükben traumát, majd letehették terhüket – felkötözve azt egy rácsra, mások festményei mellé. Azok, akiknek nem volt ilyen megrázó élményük, megfesthették, hogy számukra mi az a dolog vagy tevékenység, ami szerintük legjobban gyógyítja a lelki sebeket. Sátrunk látogatóinak körülbelül a fele volt magyar, fele külföldi fiatal. Tanulságos, hogy legalább 95 százalékuk inkább a traumáját festette meg – persze, tágan értelmezve azt, a rémálmoktól a pókfóbiáig. Hagyományainkhoz híven idén is egy piros „elmealma” volt aktivitásuk jutalma. Akik megnyíltak a traumájukról, azoknak volt alkalmuk szakemberrel konzultálni, szükség esetén krízis-ellátást is igénybe venni.

Sziget 060

Az előző évek gyakorlatához hasonlóan kvízeket is kitölthettek a látogatók, például alkohollal kapcsolatos szokásaikról, vagy a „mentális zavarokról” való ismereteikről, és a jelen lévő gyakorló vagy épp leendő lelkes szakembereink beszélgettek velük a kvízek tanulságairól.

Az érdeklődők idén is megnézhették a pszichózis-szimulátort, vagyis a pszichózis élményeit plasztikusan bemutató rövidfilmet. Átélhették, milyen óriási stressznek van kitéve, aki efféle ijesztő élményeket él át ­– a film hiányossága azonban, hogy nem ejt szót a lehetséges okokról. Az utóbbi harminc évben hatalmas mennyiségű tudományos adat igazolja, hogy reménytelenül rossz szociális helyzet, kirekesztettség, szexuális abúzus, iskolai zaklatás áll sokszor a súlyos pszichiátriai kórképek hátterében is. Erről munkatársaink ejtettek szót a fiataloknak, és próbálták eloszlatni a tévhiteket. Voltak napok, amikor hosszabb, katartikus beszélgetésekre is sor kerülhetett – részt vett bennük például a Hanghalló önsegítő csoportunk egyik vezetője és egy „tapasztalati szakértőnk”.

Szomorú – de az egyetemi oktatást meghatározó biológiai pszichiátria főáramát ismerve nem igazán meglepő – momentum volt, hogy néhány pszichológus és egyéb szakmabéli látogató volt a legelőítéletesebb, kategorikusan kijelentették például, hogy „X. betegségből nincsen gyógyulás.” Ők még a szemüknek sem hittek.

A nyitott látogatók ugyanis a tapasztalati szakértőkkel – felépült, egykori páciensekkel – folytathattak elmélyült beszélgetéseket, kaphattak tőlük bölcs tanácsokat, őtőlük, akik a merev előítéletek – szó szerint – eleven cáfolatai.

Mindezek persze apró lépések csak a stigmacsökkentésben, a szemléletváltozásban, ám egyetérthetünk az antropológus Jane Goodallal Minden egyes ember meg tud változtatni valamitminden nap és minden percben.”